Az egyik legnagyobb szakmai elismerést, a Batthyány-Strattmann-díjat vehette át Prof. Dr. Bártfai György. A nőgyógyász professzorral beszélgettünk.

Prof. Dr. Bártfai György az orosházi II. számú általános iskolában, ezt követően a Táncsics Gimnáziumban tanult, majd a Szegedi Orvostudományi Egyetemet 1969-ben summa cum laude eredménnyel végezte el. A gimnáziumban Orosháza díszpolgárának, Kaáli Nagy Géza professzornak iskolatársa és jó barátja volt, később pedig néhány hónapig – már orvosként – együtt dolgoztak az egyesült államokban.

Bártfai professzor nem csak orvos, hanem kiváló kutató és tanár is. A Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján dolgozik, egyetemi tanár és klinika igazgatójának helyettese. Több tudományos társaságnak tagja és vezetője, a számos elismerés után idén megkapta a Batthyány-Strattmann-díjat is, az orvosi életpálya egyik legnagyobb szakmai elismerését. A díjra a Magyar Család és Nővédelmi Társaság terjesztette fel. A professzorral hivatásról, elismerésekről és célokról beszélgettünk.

– Mikor tudta meg, hogy megkapja a Batthyány-Strattmann-díjat, és milyen érzések játszódtak le Önben?

– Csak Budapesten, az átadó ünnepségen derült ki, hogy ezt a díjat kapom meg, mert a minisztériumtól kapott értesítésben annyi állt, hogy elismerésben részesülök. És több elismerés is van, amit Semmelweiss napon szoktak átadni. Természetesen nagyon örültem neki. Az ember bármennyire is szerény, akkor is örül az elismerésnek. Mindenki szereti, ha a munkáját megbecsülik, és ezért jó szót, vagy elismerést kap.

– Eddigi életpályája során mit tart a legkiemelkedőbbnek?

– A hivatásom önmaga kiemelkedő, hiszen rengeteg szépséget ad. A munkám tulajdonképpen három típusú tevékenység. A gyógyítás, az oktatás, és a kutatás. Mind a három területen úgy érzem, van olyan dolog, ami jó érzéssel tölt el, és jó szívvel emlékezek rá vissza. Nagyon sok szülést vezettem le, nagyon sok gyermeket segítettem a világra, és ez az embert mindig jó érzéssel tölti el. Amikor világra jön az újszülött és akkor megnézi az ember az anya arcát, hát az egy csodálatos látvány. Előtte a fájdalom látszik az arcon, és amint megszületik a gyermek, az édesanya arca kisimul, mosolyog, és ez a látvány mindig megérinti az embert, akárhány szülést is vezet le. Az oktatás területén is vannak szép pillanatok. Angol és magyar nyelvű oktatásban is évtizedek óta részt veszek, és az nagyon jól esik, amikor egy előadás után spontán megtapsolják az embert, ami a hallgatók között nem túl gyakori. A tudományos életben pedig az életrajzomban írtakat tudom megemlíteni. (Több mint 150 tudományos közlemény, számos könyvfejezet, és 200 tudományos kongresszusokon elhangzott előadás – a szerk.)

– Egy ilyen díj után, amit az elért eredményekért és egész eddigi munkásságáért kapott, milyen célok várnak még megvalósításra?

– Addig szeretnék dolgozni, amíg az egészségem és a szellemi frissességem megengedi. Amikor az ember már ebben a korban van, akkor olyan dolgokat kell kitűzni célul, amelyek megvalósíthatóak. Ma már elsősorban nem a mindennapi operatív tevékenység, a szülések levezetése az, ami a betegellátó tevékenységemet jellemzi. Inkább a nehezebb, de több gondolkodást, több fejtörést okozó esetekre, a diagnosztikus problémákra kell koncentrálni. A másik, hogy szeretném a tudományos kutató munkában elkezdett feladatokat befejezni. Ez alatt olyan pályázatokról van szó, amelyeket már elkezdtem, és a következő 1-2 éven belül kell befejezni. Az egyik ilyen, amely az öregedés problémakörével foglalkozik. Ez egy nagy európai tanulmány része, amely nagyon érdekes eredményeket hozott. Az oktatás területén pedig továbbra is szeretném felkészíteni a hallgatókat tudományos konferenciákra, vagy akár segíteni a doktori disszertációjuk elkészítésében. Amíg szellemi kapacitással bírom, ezeket szeretném megvalósítani.

[box]Prof. Dr. Bártfai György ősszel Orosházára látogat, és egykori középiskolájában fog előadást tartani a Vinculum Öregdiák baráti kör által szervezett szabadegyetem programsorozaton.[/box]

Forrás: OrosCafé.hu