Városi Kitüntetések

1847 őszén került először Kossuth Pest vármegye követeként a pozsonyi országgyűlésre, ahol az ellenzék vezére. Kezdeményezésére jött létre a Magyar Kereskedelmi Társaság, majd a Gyáralapítási Társaság és a Védegylet. 1848 április-szeptember között, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány választott elnöke.

Ezen időszak alatt, Orosházán is történt egy és más. A Honvédelmi Bizottmány december 7-én rendeletben tájékoztatta a megyét intézkedéseiről. E rendeleten túlmenően Kossuth szükségesnek látta külön kiáltványt intézni Orosháza lakosságához. (1848. december 8.).

A szabadság kihirdetés után ugyanis, rosszfelé fordult a falu. Nemzetőreink a becskereki táborozásból visszatérve, – azt hangoztatva, hogy a nemzetőri szolgálatért föld jár – 1848 szeptember elején elfoglalták a régóta perelt Csákói-pusztát, hogy állataik számára legelőt biztosítsanak.

Kossuth Apánk a jogtalan földfoglalás miatt intett meg minket, amit eleink akkori hevületükben nem is vettek jó néven tőle.

Ráadásul történelem szekere 1848 december első napjaiban, közénk hozott egy vándor-históriást Oláh István nevezetűt, aki Stancsics és mások, „néphevítő iratait” árulta házról házra járva. A piacon meg földfoglalásra buzdította Isten szegényeit. Ezért megyei rögtönítélő bíróság „lázítási bűnmerény” miatt kötél általi halálra ítélte, és ki is végeztette…

Országos ügyekben Kossuth kezdeményezésére születtek meg debreceni országgyűlés 1849. április 14-i határozatai, a Habsburg-ház detronizálásáról és Magyarország független állammá nyilvánításáról. Ennek nyomán került sor a Függetlenségi nyilatkozat kibocsátására, és Kossuth kormányzóelnökké választására. – A kormányzó 1849 júliusában amikor Szegeden volt, magához kérette Debrecenben tartózkodó gyermekeit. A fiúk Orosházán keresztül utaztak Atyjukhoz.

Nincs történelmi alapja annak, hogy 1849-ben egy éjszakára Kossuth Lajos megszállt volna Orosházán, a Thék Endre u. 13. sz. alatt lévő házban. Gyermekei átutazóban valóban egy éjjelt az említett házban töltöttek. Idők folyamán a közhiedelemben ez a különbség nyilván elmosódhatott, s egy amatőr kutató javaslatára alapozva került téves tábla az említett házra 1949-ben.

Az orosházi Városi Honismereti Csoport a Könd utca 22. sz. ház falán 1999. július 30-án felavatott emléktáblával már Kossuth gyermekeinek állított valós emléket, akik 1849-ben egy éjszakát és napot Orosházán töltöttek, de csak a hagyomány igazolja, hogy ebben a házban…

Kossuth irányításával még sor került a jobbágyfelszabadítás eredményeit megszilárdító rendelet kiadására, az igazságszolgáltatás átszervezésének megkezdésére, a zsidók jogegyenlőségének törvénybe iktatására és a nemzetiségi határozat megalkotására. De többre már nem!

A túlerővel folytatott drámai küzdelem azzal végződött, hogy Kossuth 1849 augusztusában tisztségéről lemondott Görgey javára. A további küzdelmet vállalók számára egyetlen lehetőség maradt: a menekülés. Kossuth Törökországba menekült, először Viddinbe, ahová később felesége – több heti orosházi tartózkodás után -, követte.

Kossuth és Orosháza kapcsolattörténetéhez tartozik: „Kossuth Lajos családja is ide e mindenfelől körülvett és szorított körbe menekült akkor: neje, fiai, huga, több heti rejtőzködés után innen menekültek a bujdosó után külföldre.”

A történet teljességéhez tartozik, hogy 1849-ben, a szabadságharc leverése utáni hetekben, Kossuth Lajos feleségét Subkégel Mózes bújtatta (volt Rákóczi u. 8. sz.) alatti házában, amely egyben Orosháza első emeletes lakóépülete volt.

Senki sem tudta a községben ki Supkégelék vendége, ők maguk sem. Csak azt tudták róla, hogy bujdosó és tiszteletben tartották inkognitóját. Kossuthnénak – az orosházi Szabó Pál nagyanyja, aki a szembenlévő házban lakott, varrt a szökéshez álruhát. Talán soha nem tudják meg, milyen előkelő vendégük volt, ha 1860 januárjában Subkégel Mózes „inasát” le nem tartóztatják. Mikolay Ferencnek hívták ezt az inast. Ő volt a pesti március első híradója Orosházára és Orosházán egyedül ő ismerte Kossuthnét. Inasnak is azért állt be Supkégelhez, hogy a nemzet nagyasszonyát szolgálhassa -10 évi várfogság lett a következménye. (Mikolay Ferenc egyébként vasútépítő mérnök volt, a fia Mikolay István ev. lelkésznek, unokája Tessedik Sámuelnek.)

A történelem későbbi időszakában, idevágó vers is született Orosházán, melynek itt csak befejező sorait idézzük: „Városunkban, e hajdan volt búvóhelynek / nincs látható emléke. / Ezért olykor, alakot ölt a régi ház, / s az igric, szócsokrot rak / a küszöbére.”

Kossuth Viddinből, Sumenbe ment tovább, majd a török hatóságok Kiutahiába internálták, ahol két nehéz esztendőt töltött. Innen való szabadulása után jött létre néhányhetes angliai s jó fél esztendős amerikai körútja, majd közel egy évtizedes (1852-1861) londoni, s több mint három évtizedes itáliai számkivetettsége. (1865-ben Turinban telepedett le.)

– Veres József orosházi ev. lelkész és ifjú felesége, 1882-ben (nászútjuk során), Turinban meglátogatták Kossuth Lajost, aki néhány nappal előtte töltötte be 80. életévét. –

Kossuth élesen ellenezte a kiegyezést. Sajnos Kossuth céljainak beteljesülésére, Magyarország felszabadulására, függetlenné válására az ő életében nem került sor. A kiegyezést követő huszonhét esztendőben a száműzött Kossuth sok keserűséggel, amit még magyar állampolgárságától való megfosztása is fokozott, bírálta a dualista rendszert.

Kossuth hajlott korában is újra és újra üzent, igyekezvén minél több „magot vetni a jövőnek,” – mert vigasztaló szavai szerint: „a haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.” A kiegyezés után 1869-ben az orosházi kerületben, Táncsics Mihályt választották meg képviselőnek. Kossuth és Petőfi egykori harcostársának ez a megbecsülés kijárt.

Kertész György az Orosházi Olvasó Népkör, (az 1949-ig fennálló 48-as kör elődjének) egyik megalapítója kereste fel az amnesztiában részesített Táncsicsot az orosháziak levelével, amelyben arra kérik, vállaljon képviselőséget az orosházi választókerületben.

Táncsics, – súlyos szemműtétje ellenére – vállalta a jelölést. Mivel egészségi állapota miatt a választási küzdelemben nem vehetett részt, főkortese – és segítője, Kertész György lett. Táncsics népszerűségét mutatja, hogy távolléte ellenére, fölényes győzelmet aratott. Az orosháziak 48-as eszmékhez való ragaszkodását a kortesnóták is tükrözik, a Kossuth kultusz szintén uralkodó eleme a verseknek. Álljon itt egy, közülük: „Kossuth Lajos azt üzeni /jobboldali nem kell neki./ Táncsics legyen a követünk, /ő a mi kedves emberünk./ Éljen a haza!”

Táncsics nyilatkozata is általában az úgynevezett parlamenti szélsőbal nézeteit fejezi ki. Táncsics „politikai hitvallását” az Aranytrombita 1869 március elején hozza nyilvánosságra. Alapelve: a kiegyezéssel létrehozott viszonyok megváltoztatására irányuló törekvés, ezen belül a reformok egész sorát fogalmazza meg.

Kertész György Táncsics politikai nézeteinek szószólója és képviselője volt. Meggyőződésének megerősítését látta abban, hogy az országos tekintélyű Táncsics mellé állt, és 1872-ig képviselte az orosházi kerület választóinak érdekeit.

A 48-as párt másik – későbbi vonulatát -, 1884-től Veres József orosházi ev. lelkész, országgyűlési képviselő, vitte tovább. Veres első megválasztása után, a 48-as párt ellenzékiséget vállaló programjával lépett fel. Veres József még öt alkalommal lett győztes a választókerületben, 21 éven át volt országgyűlési képviselő. Utoljára a Kossuth Ferenc-féle mérsékelt programmal.

1894. március 20-án meghalt Kossuth Lajos!

A nagy hazafi halálakor – a maga költségén – kisded küldöttség utazott Orosházáról Turinba. (Torino) A küldöttség tagjai: Veres József, Klár Béla, Nagy Lajos, Szemenyei Lajos voltak. Miután a gyászoló családnak részvétüket fejezték ki, március 28-án Turinban, a valdensek templomában a távoli haza nevében Veres József országgyűlési képviselő, orosházi ev. lelkész mondott nagyhatású beszédet Kossuth koporsója felett, s a magyarok nevében ő indította el a gyászmenetet Budapestre.

Számos orosházi vett részt Kossuth Lajos április másodikai temetésén Budapesten, a Kerepesi temetőben. Itt ismét Veres József tolmácsolta a családnak az orosháziak részvétét.

Kossuth Ferenc válaszában megemlítette, hogy édesanyja sokszor emlegette azt az időt előttük, mikor Orosházán rejtőztek. Itthon 1894-ben az iparossegédek a régi katolikus templomra a közvélemény nevében tűzték ki a fekete lobogót.

Az Orosházi Kaszinó 1894-ben, a Párizsban élő Oskó Lajos festőművészt kérte fel Kossuth Lajost ábrázoló olajkép elkészítésére. Ez a kép 80 forintba került. (Oskó Lajos orosházi származású festőművész, két Kossuth portrét festett, a korábbit 1889-ben Kossuth díszpolgárrá avatásának emlékére.)

Hogy miért szerették az orosháziak Kossuthot? Ennek boncolgatása talán messzire vezetne. Kossuth utolsó írásainak egyikében szerepét az óramutatóéhoz hasonlította, amely „jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell.”
Bizonyára az orosháziak is mindvégig abban bíztak, hogy végül számunkra is „eljön”, amit Kossuth élete céljának tartott: a, „szabad haza, Magyarország szabad polgárainak.”

Ki tudja ma már megítélni, mi játszódhatott le annak az orosházi szegény öreg embernek a lelkében, akinek az egész vagyonát két gyenge ló és egy kocsi képezte. Mikor ez a szegény ember meghallotta, hogy Kossuth Lajos meghalt, elhatározta, hogy felmegy a temetésére, bárhol szerzi is meg a szükséges pénzt…

Nem tudott sehogy sem pénzt szerezni s mit tett, hogy célját elérje? eladta egyik lovát, melyért tíz forintot kapott s felutazott Budapestre, s az agg honvédek közt könnyezve kísérte utolsó útjára Kossuth Lajost.
Kossuth Lajos sohasem járt Orosházán, a történelem mégis olyan szálakkal kötötte személyét városunkhoz, amelyről nem szabad megfeledkeznünk.

A Kossuth-kultusz Orosházán töretlen. A hangsúlyos politikai nagygyűléseket mindig (1956-ban is!) a Kossuth-szobornál tartották, mert az lett az elsőszámú fórum a városban.

Felemelő érzés arra gondolnunk, van valamink ami semmi mással nem pótolható. Az 1904-ben felavatott Kossuth szobor, az első volt Békés megyében. A szobor alkotója Horvay János jeles szobrászművész aki Kossuth-szobraival vált híressé a hazában.

A szobor eredetileg a mai római katolikus templom helyén állott.

Kossuth Lajos, Orosháza Első Díszpolgára, Orosháza, 1889.

Orosháza község képviselőtestületi ülésén, 1889. augusztus 20-án olvasták fel 25 képviselőtestületi tagnak, a község elöljáróságához (4099.tz.) alatt benyújtott felhívását amelyben: Kossuth Lajos nagy hazánkfiának községünk díszpolgárrá választása érdekében egy rendkívüli közgyűlés összehívását szorgalmazzák.

Az elöljáróság – a Veres József által kezdeményezett felhívást -, szívesen fogadva úgy határoz, hogy e tárgyban a rendkívüli közgyűlés szeptember hó 2-án délután 3 órakor „lesz megtartandó,” s ez alkalommal Kossuth Lajos érdemes hazánkfiának községünkben díszpolgárrá való választását egyhangú elfogadásra ajánlja.

Orosházán Lajos napján ez évben (1889. augusztus 25.) kiváló nagy ünnepéllyel, körmenettel, nyilvános ünnepi szónoklattal és társas vacsorával ülték meg.

A képviselőtestület szeptember másodikán tartott rendkívüli közgyűlésén Kossuth Lajost gazdag és feledhetetlen érdemeiért amelyeket a haza érdekében szerzett, tekintve azon általános tiszteletet, mellyel minden magyar ember, de különösen Orosháza polgársága iránta viseltetik, Orosháza képviselő-testülete azon elvből kiindulva, hogy midőn nemzetének nagyjait megtiszteli, akkor önnön magát tiszteli meg, Kossuth Lajost egyhangú határozattal, nagy lelkesedéssel Orosháza díszpolgárává választotta.

A díszokmány szerkesztésére: Harsányi Sándor, Veres József, dr. László Elek és Herczeg Géza urakat jelölte ki, s az okmány elkészíttetésére az elöljáróságot utasította.

Úgy tervezték, hogy a díszoklevelet küldöttségileg fogják Kossuthnak átadni, de még „ez irányban nem hoztak döntést.” Döntöttek viszont két másik kérdésben:

• A községháza előtt elterülő nagy térség, az úgynevezett Piacz-tér ezután „Kossuth-térnek” neveztessék.
• Kossuth Lajos életnagyságú olaj festményű arczképe a község tanácsterme részére festessék le.

A képviselőtestület Harsányi Sándor lelkész-képviselőt kérte fel arra, hogy: „tegye magát érintkezésbe Oskó Lajos Párizsban lakó (orosházi születésű), festőművésszel a kép mikénti s mi áron leendő elkészítésére nézve.” Harsányi Sándor közbenjárására Oskó Lajos „festésszel” az egyezség megtörtént. Nevezett festő 160 forintért elvállalta az arckép elkészítését. Az összeget az elöljáróság helyben-hagyta. Mivel a festő előleget óhajtott, a község elöljárósága a kialkudott összeg felét, vagyis 80 forintot Párizsba elküldte.

A Kossuth részére készült díszpolgári oklevél szövegét az október elsejei ülésen olvasták fel. Ugyanekkor terjesztették elő a bizottság kiegészítő javaslatát is, mely szerint: „A díszoklevélre, az újonnan elnevezett Kossuth tér, valamint a Vitéz és Supkégel féle házak, melyekben az 1849-ik évben Kossuth családja tartózkodott, rá fotografíroztassék és hogy a díszoklevelet 3 tagú bizottság adja át személyesen a nagy hazafinak Turinban.”

A képviselőtestület a felolvasott díszpolgári oklevél szövegét helyesnek találta, hiteles másolatát a levéltárba helyezni rendelte. Továbbá úgy rendelkezett, hogy a díszpolgári oklevél elkészítésével a budapesti díszműves, Morzsányi Józsefet bízza meg. Tőle kaptak garanciát arra, hogy a díszoklevél: „szép és elegáns lesz, s úgy az adakozóhoz, mint pedig ahhoz kinek szól, méltó lesz.”

A díszoklevél szépségét emelte, hogy arról selyem zsinóron, aranyozott domborított tokban, Orosháza címeres pecsétjének másolata függött alá. A díszpolgári oklevél elkészítése 150 forintba került.

Az oklevél majdani átadására: Göndös Mihály Bíró, Vangyel Szilárd első jegyző és Veres József képviselőkből álló bizottság lett kijelölve.

A bizottság által javasolt fotográfiáknak a díszoklevélre való alkalmazását: „mint czélszerűtlen és semmitmondó szükségtelen intézkedést”, feleslegesnek ítélte a képviselőtestület. Időközben tudomására jutott az orosházi elöljáróságnak az a levél, melyet Kossuth a gyöngyösiekhez intézett abból az alkalomból, mikor azok neki küldöttségileg akarták a díszpolgári oklevelet Turinban átadni. A levélben Kossuth határozottan kijelentette, hogy a díszpolgári oklevélnél nem a költséges átadás a lényeg, hanem a megtiszteltetés. Ezért azt kérte, hogy az oklevelet posta útján küldjék el számára, s az utazási költséget fordítsák valamilyen jótékony célra.

A fenti levél tartalmának ismeretében az orosházi elöljáróság azt javasolta, hogy Kossuth óhaja szerint a díszpolgári oklevél küldessék el postán egy levél kíséretében. (A levelet Vangyel Szilárd fogalmazta meg.)

Az utazási költségre szánt pénzt a község pénztárában kívánták visszatartani. Végül, az utazási költség fejében „megkímélt 300 forintot,” Harsányi Sándor képviselő indítványára, „Kossuth Lajos Alapítvány” címen, mégis külön kezelés alá vették.

Az alapítványi összeg kamatait évenként az Orosháza község által létesítendő polgári iskola legjobb tanulói között az iskolaszék által meghatározott arányban, mint ösztöndíjat kívánták kiosztani.

Éppen 1889-ben folyt le a Kossuth állampolgárságával kapcsolatos huza-vona, melynek eredményeként a hivatalos Magyarország megtagadta őt.

A díszpolgárrá választás ekkor egy ellenzéki politikai fellépés-sorozat része volt. Kiállást jelentett a függetlenségi eszme, és Kossuth mellett. Az orosháziak Kossuth díszpolgárrá választásával: „az élő legnagyobb magyar” iránt érzett tiszteletüket is ki kívánták nyilvánítani.

Ma Orosházán utca, tér és a Kossuth Lajos Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskola viseli a nevét.

Díszpolgári oklevél

Orosháza Község Képviselő testülete a mai napon e végből tartott rendkívüli közgyűlésében, Kossuth Lajost, Magyarország volt kormányzóját, s Magyarország legnagyobb élő fiát; ki a nemzet millióit egyenlőkké, testvérekké és szabadokká tette; ki a hazafiság és jellemszilárdság évszázadokra szóló mintaképe; a magyar nemzet eseményekben gazdag történelmében páratlanul álló örökbecsű érdemei csekély elismeréséül, és meg emlékezvén az 1849… vészes napjaiban az ő családjának Orosházán tartózkodására s tolmácsolandó a község lakosai által ünnepélyes körmenetben tevőleg kifejezett akaratát – egyhangulag és lelkesedéssel Orosháza nagyközség dísz polgárául megválasztván – kegyeletes emlékül részére ezen díszpolgári oklevelet kiadta.

Orosháza, 1889. szeptember 2-án