Díszpolgárokvárosunk

Orosháza Város Önkormányzata képviselőtestületének döntései értelmében a következő személyek részesültek díszpolgári címben:

  • Apponyi Albert gróf, politikus, országgyűlési képviselő, a képviselőház elnöke, miniszter
  • Dr. Dancsó József, Magyar Államkincstár elnöke
  • Dr. Hajdú Mihály, a magyar nyelvtudomány jeles személyisége, egyetemi tanár, a nyelvtudomány akadémiai doktora
  • Dr. Hazay Sternschuss János, Császári és királyi főtörzsorvos-ezredes, a katonai kórházak parancsnoka
  • Dr. Szabó Ferenc, történész, levéltáros, a Békés Megyei Múzeumi Szervezet nyugalmazott igazgatója
  • Dr. Vastagh Pál, jogász, országgyűlési képviselő, igazságügyi miniszter, az Európai Alkotmányozó Konvent tagja, az Európai Parlament tagja, a Politikatudományi Társaság és az Európai Jogakadémia tagja
  • Frank J. Hasenfratz, a Linamar Rt. elnöke, a Mezőgép Orosháza Rt. tulajdonosa
  • Gömbös Gyula, honvédelmi miniszter
  • Kossuth Lajos, Magyarország kormányzó-elnöke
  • Koszorús Oszkár, helytörténész, könyvtáros
  • Nagy Gyula, etnográfus, múzeumigazgató
  • Prof. Kaáli Nagy Géza István, MTA tag, egyetemi tanár, a magyarországi Kaáli Intézetek megalapítója
  • Rajki László, szobrászművész
  • Sápi Lajos, az orosházi Guardian Hunguard és a németországi Guardian Flachglas ügyvezető igazgatója
  • Szokolay Sándor, zeneszerző, a Magyar Kodály Társaság elnöke (1978), a Fészek Művészklub alelnöke (1980), a Magyar Művészeti Akadémia tagja (1992)
  • Thék Endre, a magyar bútorgyártás egyik legnagyobb alakja
  • Zatykó Sándor, kertészmérnök-tanár

Apponyi Albert gróf

Apponyi Albert gróf (Bécs, 1846 – Genf, 1933)
Apponyi Albert gróf (Bécs, 1846 – Genf, 1933)

Apponyi Albert gróf

politikus, országgyűlési képviselő, a képviselőház elnöke, miniszter

Születési dátum: 1846
Kitüntetés éve: 1921
Foglalkozás: politikus, országgyűlési képviselő, a képviselőház elnöke, miniszter

Az aranygyapjas rend lovagja (1921), Orosháza díszpolgára (1921).

Apponyi Albert gróf a bécsi és pesti egyetemen jogot végzett. 1872-1875-ben Deák-párti programmal országgyűlési képviselő. Az egyesült, majd a mérsékelt ellenzék vezére (1878-1899), a képviselőház elnöke (1901-1903.)

1904-1910-ben és 1917-18-ban a Függetlenségi és 48-as Párt elnöke. 1910-20-ban a magyar delegáció vezetője a Párizs környéki béketárgyalásokon. 1920-tól a legitimista ellenzék vezetője, 1923-tól Magyarország fődelegátusa a Népszövetségben. Szenvedélyesen küzdött a trianoni békeszerződés revíziójáért.

Apponyi Albert közéleti tevékenységével, tudományos és irodalmi munkásságával, úgy az országon belül, mint azon kívül a művelt világban számos érdemeket szerzett Magyarország számára. (Az MTA tagja, a Kisfaludy és több más tudományos társaság tagja.)

Apponyi Albert gróf mint Békés megyei birtokos, s megyebizottsági tag, a megye lakosságának érdekeit is felkarolta. A díszpolgári ajánlást rögzítő jegyzőkönyv adatai szerint, Apponyi: „a földbirtokreform aktióját jóval megelőzve, gerendási birtokát a földnélküliek és törpebirtokosok között felosztatta…” A levéltári adatok szerint parcellázás útján végrehajtott földeladás történt, amely nem azonos a földreformmal.

Apponyi békéscsabai (vandháti) 1056 kat. hold földbirtokát 1903-ban, 96 vevő között parcelláztatta. Vevői lehettek törpebirtokosok, vagy akár földnélküliek is. Akkor még Békéscsabához tartozó gerendási (2790 kat. holdas) birtoka melyet 1907-ben parcelláztatott, zömmel módos csabai és részben orosházi parasztgazdák kezére került.

Dr. Berthóty Károly és 11 orosházi képviselő 1921 májusában indítványozza a képviselőtestületnek, hogy Dr. Apponyi Albert gróf Orosháza község díszpolgárává választassék meg. Annál is inkább, mivel az ország ünnepelni fogja Apponyi Albertet, Magyarország ügyének apostolát 75. születésnapja alkalmából.

Az indítványt, az 1921. május 19-i rendkívüli közgyűlésen Torkos Károly terjesztette elő. Utána az elöljárói tanács határozatát ismertette, mely „őszinte örömmel és szíves készséggel” támogatta az indítványt.

A képviselők erre dörgő éljenzéssel egyhangúlag megválasztották Apponyi Albert grófot Orosháza díszpolgárává.

Torkos Károly főjegyző a beadott indítvány azon pontját, mely szerint a díszpolgári oklevél már e hó (május) 28-án az Apponyi-ünnepen küldöttségileg nyújtassék át az ünnepeltnek, az idő rövidségénél fogva kivihetetlennek tartja, s ezért azt javasolja, hogy a díszpolgárságról szóló határozatot az országos ünnep végrehajtó bizottságához küldessék el. (A határozatot 1921. május 23-án küldték el.)

Apponyi Albert levélben köszönte meg a községnek díszpolgárrá való megválasztását.

A határozat

Mi Orosháza nagyközség képviselőtestülete adjuk tudtára mindazoknak, akiket illet, hogy midőn ügyeink elintézése végett alulírt napon rendkívüli közgyűlésben ültünk, több képviselőtestületi tag azt az indítványt terjesztette elénk, hogy APPONYI ALBERT gróf őnagyméltóságát nemes életének hetvenötödik, dicsőséges közéleti munkásságának ötvenedik évfordulója alkalmával a haza körül szerzett hervadhatatlan érdemeinek elismeréséül községünk díszpolgárává válassza meg.
Ezen indítványt közgyűlésünk lelkes örömmel fogadta, mert Apponyi Albert volt az, aki akkor, amikor hazánk 1000 éves történetének legfájdalmasabb napjait élte, az elcsüggedő nemzetbe reményt és bizalmat öntött és az országot tipró hatalmassággal szemben, úgy a trianoni vésztörvényszéken, mint a Népszövetségben a magyar nemzet jogait hazaszeretetével, kimeríthetetlen bölcsességével és ékesszólásával védelmezte.
Mindezeknél fogva Orosháza nagyközség képviselőtestületének közgyűlése hazafias hálájának és mélységes tiszteletének bizonyságául: Dr. APPONYI ALBERT gróf úr őnagyméltóságát, Orosháza nagyközség díszpolgárává egyhangúlag kikiáltotta, megválasztotta és ezen oklevél erejénél fogva mindazon jogokat, melyeket polgáraink bírnak, részére megadta: felkér tehát mindenkit, hogy Őt a község díszpolgárává elismerni szíveskedjenek.

Kelt Orosháza nagyközség képviselőtestületének 1921. május 19-ik napján tartott rendkívüli közgyűlésén.

Jankó Bálint, bíró

Torkos Károly,  főjegyző

Dr. Dancsó József

Dr. Dancsó József, a Magyar Államkincstár elnöke
Dr. Dancsó József, a Magyar Államkincstár elnöke

Dr. Dancsó József

Születési dátum: 1969
Kitüntetés éve:
Foglalkozás: Magyar Államkincstár elnöke

Dr. Dancsó József Orosháza, 1969. november 17. –) magyar politikus, fideszes országgyűlési képviselő (1998-2014), a parlament számvevőszéki bizottságának tagja, Orosháza polgármestere (2010–2014), a Magyar Államkincstár elnöke 2014. februártól.

Az orosházi  Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett 1988-ban, majd évfolyam elsőként elvégezte a Budapesti  Közgazdaságtudományi Egyetemet, pénzügy -áruforgalmi szakon.

1995-ben summa cum laude minősítéssel doktori fokozatot is teljesítette. Óraadóként a Corvinus Egyetemen banküzem tantárgyat okít, jelenleg az egyetem címzetes professzora.

Pályafutását bankárként kezdte, dolgozott Konzumbankban, a Kereskedelmi és hitelbankban, majd az OTP következett, amelyet  mint munkahelyet, az elnök-vezérigazgató tanácsadójaként cserélt fel a politikusi pályára.

Politikai pályafutása: 1994 őszén lépett be a Fidesz orosházi szervezetébe, ugyanabban az évben alelnökké választották. 1996-1999 között pártja Békés megyei választmányának alelnöke, 2003-2004-ben az orosházi választókerület elnöke volt.

Az 1994. december 11-én lezajlott önkormányzati választásokon bekerült a városi képviselő-testületbe. 1998-ban, majd a 2002. évi országgyűlési választásokon ismét a Békés megyeiterületi listáról szerezte mandátumát. A 2002-es önkormányzati választásokon másodszor is bekerült az orosházi képviselő-testületbe, 2006-tól alpolgármester, 2010-től Orosháza polgármestere. A 2006-os országgyűlési választáson a megyei listáról, 2010-ben Orosháza választókerületéből került be a parlamentbe.

Országgyűlési képviselőként jellemzően számvivőszéki, költségvetési, pénzügyi bizottságok tagja volt. 2004. áprilistól októberig az M5-ös autópálya megvásárlását és továbbépítését vizsgáló testület tagja, a 2010–2014-es ciklusban a 2002-2010 közötti államadósság-növekedés okait vizsgáló albizottság elnöke, az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit jelölő eseti bizottság elnöke.

Orosháza városért tevékenykedő  politikusként sokat tett a város fejlődésért, azon dolgozott, hogy városunk magtartó képessége erősödjön, város az  itt élők számára minél jobb körülményeket tudjon biztosítani.

 

Dr. Hajdú Mihály

Dr. Hajdú Mihály, egyetemi tanár, a nyelvtudomány akadémiai doktora.
Dr. Hajdú Mihály, egyetemi tanár, a nyelvtudomány akadémiai doktora.

Dr. Hajdú Mihály

Születési dátum: 1933
Kitüntetés éve: 2009
Foglalkozás: a magyar nyelvtudomány jeles személyisége, egyetemi tanár, a nyelvtudomány akadémiai doktora

1933. augusztus 14-én született Orosházán, a települést alapító zombai ősök leszármazottja.

Az orosházi gimnáziumi érettségi után tanítóként dolgozik a kardoskúti, részben osztatlan általános iskolában. Itt tanít hat éven keresztül, közben maga is tanul. 1952-ben tanítói képesítő oklevelet, 1953-57. között magyar – angol – orosz szakos tanári diplomát szerez a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. 1961-ben veszi kézbe magyar-könyvtár szakos diplomáját az ELTE-n. Miközben egyetemi hallgató, tovább tanít. Kardoskút után Nagyszénáson, majd Orosházán a Gyógypedagógiai Iskolában. 1961-től 1966-ig már egyetemi diplomával az orosházi Mezőgazdasági Technikum tanára. Ekkor, 1966-ban lesz aspiráns, majd 1969-től tanár az ELTE-n.

1951-től 1966-ig, az aspirantúráig 15 év telt el. Ez alatt végig tanított és tanult. Már ez a kétféle tevékenység sem kevés, ha egy időben végzi valaki. De Hajdú Mihály eközben számottevő tudományos tevékenységet is folytat. Ebben az időben kezd hozzá egy regionális szótár anyagának az összegyűjtéséhez. És erre az időre esik az Orosháza története és néprajza két kötetben megjelenése, ahol szerzőként és társszerzőként több tanulmány is jegyzett.

Nagyrészt az ő tudománynépszerűsítő, tudományszervező és kutató tevékenysége eredményeként beszélhetünk arról, hogy Magyarországon elfogadottá vált a névtan önállósága, hogy tömegesen foglalkoznak egyetemi hallgatók és végzett nyelvészek, történészek, néprajzosok névkutatással, köszönhetően annak, hogy Hajdú Mihály a névtan minden ágát a társtudományokkal kölcsönhatásban műveli. „Azt vallom, hogy a névtani adattáraknak, kutatásoknak több rokon tudományt, tudományágat (régészet, történelem, helytörténet, gazdaságtörténet, néprajz, földrajz) stb. is szolgálniok kell” A névtanon kívül foglalkozott nyelvjárási, nyelvjárás-történeti és helynévi kutatásokkal is.

Tudományos munkássága mellett meg kell említeni tudományos ismeretterjesztő tevékenységét is. Publikációiban is szép számmal találhatók ilyen jellegű írások. Pl. Pannon Enciklopédia, Magyar Nagylexikon, az Új Magyar Irodalmi Lexikon megfelelő szócikkei. De meg kell említeni a rádióban, napi sajtóban, nyilvános fórumokon elhangzott előadásait, nyilatkozatait, amelyekben közérdekű nyelvi, nyelvhasználati témákról beszélt meggyőzően, hitelesen, mégis szakszerűen.

Számos kitüntetést birtokosa: Csűry Bálint emlékérem (1970.), Honismereti Emlékérem (1980.), Országépítő Alapítvány-díj (1992.), Pais Dezső Emlékérem és díj (2002.), Pro Universitate-kitüntetés (2003.), Akadémiai Díj (2006.), amelyeket szerteágazó tudományos és közéleti tevékenységével érdemelt ki.

2007-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem mint kiemelkedő professzorát professor emeritius-ává választotta.

Munkásságának elismeréseként Orosháza Város Önkormányzat Képviselő-testülete a 96/2009. (III. 24.) Kt. sz. határozat alapján az „Orosháza Város Díszpolgára” kitüntető címet adományozta Dr. Hajdú Mihály részére.

Dr. Hazay Sternschuss János

Dr. Hazay Sternschuss János (Galícia ?, 1870 ?)
Dr. Hazay Sternschuss János (Galícia ?, 1870 ?)

Dr. Hazay Sternschuss János

Születési dátum: 1870
Kitüntetés éve: 1917
Foglalkozás: Császári és királyi főtörzsorvos-ezredes, a katonai kórházak parancsnoka

A Ferenc József-rend kitüntetettje (1918.), Orosháza díszpolgára (1917.).

Az első világháborúban Békéscsaba mint második vonal mögötti hátország szerepel. Az Alföld-Fiumei vasúton az olasz frontról érkező sebesültek a csabai tartalékkórházba kerülnek. Az orosházi sebesült katonákat is itt ápolják.

Annak ellenére, hogy dr. Hazay Sternschuss János az 1910-es évektől kezdve, az 1920-as évekig ismert személyisége megyénknek, vele kapcsolatos ismereteink, eléggé hiányosak…

Levéltári kutatásokból tudjuk, hogy az 1870. évben született (?) római katolikus vallásra tért, dr. Hazay Sternschuss János a m. kir. belügyminiszter idevágó számú „honosítási okirata” alapján, 1905. október 12-én magyar honosságot nyert. 1905. október hó 19-én pedig, Békésvármegye alispánja előtt a magyar honossági esküt letette.

Dr. Hazay Sternschuss Jánosra vonatkozó olyan további adatokat melyek eredeti nemzetiségét vagy szülőhelyét bizonyítanák, nem sikerült felkutatnunk.

Arra viszont vannak adatok, hogy Békéscsaba nagyközség (374 kgy. 13912/910 sz.) határozatával 1910-ben, Békéscsaba kötelékébe felvette.

Neve, Áchim L. András 1911-ben történt meggyilkolásával kapcsolatban is felmerül. Dr. Hazay Sternschuss János – ekkor még a 101. gyalogezred csabai zászlóaljának ezredorvosa -, (Áchim jó barátja) az utolsó órákban kétszer is meglátogatta Áchimot, aki neki is elmondta mi történt vele. A gyulai bíróság nem volt kíváncsi tanúvallomására. A pesti bíróság ezt is pótolta…

Hogy kitűnő férfiú állott a csabai tartalékkórház élén, arról az Orosházi Újság, 1918. egyik márciusi számában olvashatunk. A dr. Hazay Sternschuss János főtörzsorvost méltató írásban, sokatmondó ápolási adatok is nyilvánosságot kaptak. Eszerint: a világháború kezdetétől, 1918 március végéig, a békéscsabai tartalékkórházban: 79.868 katonát ápoltak. Ebből 72.905 fő gyógyultan tért vissza csapattestéhez harctéri szolgálatra. 3253 fő mint rokkant, katonai szolgálatra alkalmatlan, felülvizsgálati úton bocsájtatott el, 3432 fő állt ápolás alatt és csak 278 fő halt el.

A háború szomorú következménye, hogy emiatt külön temetőt is kellett nyitni. A békéscsabai hősi temetőt dr. Hazay Sternschuss János főtörzsorvos létesítette 1917-ben.

Az összeomlás, majd az őszirózsás forradalom Békéscsabán is az országos eseményekhez hasonlóan zajlott. 1918. októberében dr. Hazay Sternschuss Jánost a katonai kórházak volt parancsnokát népszerűsége révén „a közhangulat városparancsnokká nevezi ki.” Ilyen minőségében a közrend biztosítására a felgyógyult sebesültekből polgárőrséget szervez, melynek segítségével sikerült a város belterületén viszonylagos rendet teremteni és tartani.

A kígyósi Wenckheim uradalom 10.000 koronát küldött dr. Hazay Sternschuss János főtörzsorvos-városparancsnoknak azzal a rendeltetéssel, hogy az összeget ossza szét a harctérről hazatért érdemes szegény katonák között.

Novemberben, amikor Békéscsabán is megalakul a Nemzeti Tanács, névleges vezetőjévé dr. Hazay Sternschuss Jánost választják, kellő nyelvismeret hiányában azonban nem tudott a tömegre hatni, így a tényleges és szellemi vezér dr. Székely Lajos fiatal ügyvéd lett.

Dr. Hazay Sternschuss János nevével, legközelebb egy 1919 januárjában kelt jegyzőkönyvben találkozunk. A Békéscsaba város képviselőtestülete által 1918. dec. 13-án és 1919. január 7-én kelt két rendkívüli közgyűlésén hozott határozatok ellen beadott fellebbezések között.

Dr. Hazay Sternschuss János, Aradszky Mihály és társainak a városi főjegyző, illetve a városi főszámvevőnek ezen állásra való átvétele ellen nyújtottak be fellebbezést, – melyet elutasítottak.

1920 áprilisában a szegedi katonai körletparancsnokság már dr. Hazay Sternschuss János megfigyelését rendeli el. Részben vallási ok alapján, „mint destruktív személyt” kérik megfigyelni, másrészt azért, mert állítólag „mint képviselő kíván fellépni.”

Ki tudja milyen hátsó okokból kiindulva, dr. Hazay Sternschuss János 1920 júniusában – feljelentések alapján -, már közönséges „bűnügy vádjával” kerül vizsgálati fogságba.

A Körösvidék c. napilap által is szellőztetett ügyben, végül a m. királyi ügyészség a főtörzsorvossal szemben elejtette a vádat. Vizsgálati fogságát és a bűnvádi eljárást megszüntette. 1920 után megszakad az információk fonala, nincs adatunk rá, hogy dr. Hazay Sternschuss János meddig volt békéscsabai lakos, vagy esetleg innen hová költözött, s hol és mikor halálozott el…

Dr. Hazay ellentmondásos személyiségére- és szerepére utal, hogy díszpolgári címét 1920 után több településen visszavonták. Arra is van példa, hogy a visszavonást később törölték, s díszpolgárságában újra megerősítették.

Egy nemrég végzett levéltári kutatásból kiderült, hogy 1943-ban máig fel nem tárt okok miatt Békéscsaba város akkori közgyűlése dr. Hazay Sternschuss Jánostól a díszpolgári címet visszavonta.

1946-ban pedig megtörtént valamennyi 1945 előtti cím visszavonása. (Többek között: Kossuth Lajosé is.)

2000. szeptember 21-én Békéscsaba város közgyűlése hatályon kívül helyezte a két érthetetlen döntést. Ezzel Kossuth és a többiek, közöttük dr. Hazay Sternschuss János is újra Békéscsaba díszpolgára.

Dr. Hazay Sternschuss János díszpolgári érdemei

Az I. világháború kezdete óta az olasz frontról érkező orosházi sebesült katonákat is a békéscsabai tartalékkórházban ápolták.

Dr. Hazay Sternschuss János főtörzsorvosról, a katonai kórházak parancsnokáról, már a háború elején is sokat beszéltek azok a katonák, akiket sorsuk a csabai kórházba hozott, mert a főtörzsorvosnál kötelességtudóbb, pontosabb, jobbszívű és humánusabb gondolkodású embert addig nem ismertek.

Jóhíre mindjobban terjedt, annyira, hogy végre kifejezésre jutott, hogy Orosháza községe azzal tisztelné meg legjobban, ha megválasztaná őt a község díszpolgárává.

A főtörzsorvos díszpolgárrá választásának van egy figyelemre méltó mozzanata: Dr. Hazay Sternschuss Jánostól 1917. szeptember 21-én levél érkezett az orosházi elöljárósághoz. A főtörzsorvos levelében kifejti: „…tudomásomra jutott, hogy Orosháza közönségének egy része indítványt terjesztett elő díszpolgárrá leendő választásom tárgyában. Egyben arról is értesültem, hogy a díszpolgárság kérdésében véleményeltérések vannak. Mivel pedig nem szeretném, hogy személyem körül és miatt a közönség körében ellentétek keletkezzenek, kérem az elöljáróságot, hogy az előterjesztést szíveskedjenek a napirendről levenni…”

Az előterjesztés nem került le a napirendről. 1917. október 6-án a képviselőtestület ülésén, Kovács Lajos és 516 társa, orosházi lakosok által benyújtott és szószerinti szövegében jegyzőkönyvbe foglalt kérvényét felolvassák, melyben dr. Hazay Sternschuss János főtörzsorvosnak, a békéscsabai helyőrségi kórház parancsnokának, Orosháza díszpolgárává választását kérik.

Kiemelés, a többoldalas beadványból: „Alólírottak, mint Orosháza község adófizető polgárai, mindannyian egy akarattal, senkitől nem mástól, csupán hálára kötelezett szívünktől indíttatva, tisztelettel kérjük a képviselőtestületet, hogy dr. Hazay Sternschuss János főtörzsorvost, nekünk mindnyájunknak örök hálára érdemes jótevőnket, Orosháza község díszpolgárává határozott kívánságunk szíves megértésével megválasztani legyeskedjenek… Nem nőttek intézmények áldásos keze nyomán, de boldogság fakadt szomorúsággal meglátogatott köreinkben. Fiaink háború roncsolta testét legtöbbször visszaadta az életnek…”

Az elöljárói tanács készséggel tette magáévá a sebesült hősök hálás kívánságát és az ennek nyomán megnyilatkozott polgári felbuzdulást. A képviselőtestület a javaslatot elfogadta. Nem zárkózott el a polgárság kívánsága elől.

A képviselőtestület dr. Hazay Sternschuss János cs. és kir. főtörzsorvos kórházi parancsnokot nemes emberbaráti érzülete, valamint a hadbavonult sebesült és beteg katonák s azok hozzátartozói iránt tanúsított érdemei elismeréséül Orosháza község díszpolgárává, egyhangú lelkesedéssel megválasztotta. (Elsők között a megyében.)

Igen rövid idő múlva követte Orosháza példáját: Békéscsaba, Szarvas, Békés, Tótkomlós, Nagylak, Reformátuskovácsháza, Endrőd, Vésztő és számos más Békés és Csongrád megyei település. Dr. Hazay Sternschuss János Orosháza díszpolgára 1917. október 14-én vasárnap délután érkezett helységünkbe, nagyszámú tisztelői határtalan lelkesedéssel fogadták.

A községháza előtt Bartha Mátyás üdvözölte a neves vendéget. Az ünnepelt ezután az Alföld Szállóban ment, ahol fogadta a tisztelgő küldöttségeket. Este a Kereskedelmi Csarnokban vacsorát rendeztek tiszteletére.

A Bauer Soma festőművész által készített díszoklevél átadására csak később, 1917. december 22-én került sor. Az oklevelet egy küldöttség vitte át Békéscsabára, amely: Torkos Kálmán főjegyzőből, Kiss Sándor bíróból és Lázár Lajos jegyzőből állott.

Községünk újdonsült díszpolgárát az orosházi evangélikus egyház meghívta a Reformáció 400 éves évfordulójának ünnepségére. Dr. Hazay Sternschuss János levélben köszönte meg a jubileumi ünnepségre való meghívását, s a Luther-alapra 200 korona adományt küldött.

Díszpolgárhoz méltó nemes cselekedete volt dr. Hazay Sternschuss Jánosnak, az orosházi m. kir. Állami Reform Polgári Fiú- és Leányiskola részére tett alapítványa (1917.)

Dr. Hazay Sternschuss János főtörzsorvos 10 000 azaz tízezer koronás alapítványt tett le orosházi illetőségű, jó magaviseletű és kötelességet pontosan teljesítő két olyan szegénysorsú növendék segélyezésére, kinek apjuk a világháborúban elesett, vagy rokkanttá lett.

Dr. Hazay Sternschuss János élete egyik nemes cselekedete, de ezek közül egyik legszebbike a hazáért halt hősök árváinak gyámolítására – azok könnyeinek letörlésére tett jelen alapítványa, – írja köszönő soraiban az iskola igazgatója.

Dr. Szabó Ferenc

Dr. Szabó Ferenc, történész, levéltáros, a Békés Megyei Múzeumi Szervezet nyugalmazott igazgatója.
Dr. Szabó Ferenc, történész, levéltáros, a Békés Megyei Múzeumi Szervezet nyugalmazott igazgatója.

Dr. Szabó Ferenc

Születési dátum: 1935
Kitüntetés éve: 
Foglalkozás: történész, levéltáros, a Békés Megyei Múzeumi Szervezet nyugalmazott igazgatója

Új dolgokra fogékony, középparaszti családba született Orosházán, 1935. március 13-án. Édesapja egy belorussziai fogolytáborban tífuszjárvány áldozata lett, özvegy édesanyjára maradt két gyermekének nevelése, taníttatása.

A Táncsics Mihály Gimnáziumban Elek László és Keller József tanárai egyengették kezdeti lépéseit, 1955-ben az országos középiskolai tanulmányi versenyen történelemből első helyezést ért el. Ugyanakkor látott napvilágot az Orosházi Szántó Kovács Múzeum Emlékkönyvében a Justh Zsigmond életéről és munkásságáról szóló tanulmánya. Felvételt nyert a Szegedi Egyetem magyar – történelem szakára, ahol 1959-ben kapott középiskolai tanári oklevelet.

Egy tanévet az évszázados múltú szarvasi gimnáziumban tanított. Innen a Szegedi Állami Levéltárba került, ahol megismerkedett a levéltáros szakma alapjaival. Folytatva tanulmányait, beiratkozott a legendás hírű Bálint Sándor professzorhoz, akinél 1961-ben néprajzból doktorált. Az 1950-es évektől kezdve minden orosházi múzeumi évkönyv szerzője, majd a tudományos világ által is országos jelentőségűnek tartott, Nagy Gyula szerkesztette Orosháza története és néprajza című kiadvány legfőbb munkatársa. Ismeretlen orosházi vonatkozású könyvtári és levéltári dokumentumok százait tárta föl, juttatta el kutatótársainak.

1965-től, 30 éves korától megbízták a gyulai székhelyű Békés Megyei Levéltár vezetésével. Itt bontakozott ki levéltárosi, tudományszervező, honismereti és közéleti pályája. Munkásságában a Dél – Alföld átfogására törekszik, tudományos érdeklődése a történelem mellett kiterjedt a földrajz, a néprajz és az irodalomtörténet területére is. Rangos kiadványokban és tudományos folyóiratokban kétszáz tanulmánya jelent meg, ötven könyvet szerkesztett, ugyanannyit lektorált, több önálló kötete hagyta el a nyomdát. Fáradhatatlanul szerkesztette a városi monográfiákat. Az 1970-es években vezetésével jött létre Mezőberény, Vésztő, Gyoma, Szeghalom tudományos igényű földolgozása. 1967-től 1990-es megszűnéséig a Békési Élet című közművelődési és tudományos folyóirat szerkesztője. Sok orosházi helytörténeti kutatót segített és ösztönzött helyi témák megírására. 1970 – 1988-ig ugyancsak ő gondozta a Bibliotheca Bekesiensis című, a megyei nyomdászati hagyományokat követő bibliofil könyvsorozatot. Nevéhez fűződnek a Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból címmel megjelent munkák is.

1982-től Békéscsabán a Megyei Múzeumi Szervezet igazgatója. Sikerült megvalósítania azt, hogy az intézmény bekapcsolódjon az országos szellemi vérkeringésbe, kutató központtá váljon. A megszaporodott vezetői feladatok mellett szerkesztette a Békés Megyei Múzeumok közleményei c. sorozatot, Medgyesegyháza, Öcsöd, Hódmezővásárhely és Makó monográfiáit.

1988 óta tart kapcsolatot Magyarországgal foglalkozó japán történészekkel, így Minamizuka Shingo tokiói professzorral, aki Orosháza 20. századi történetével is foglalkozik és többször járt városunkban.

1990-től tagja a Szegedi Akadémiai Bizottság Történettudományi Bizottsága Magyar Történeti Munkacsoportjának. Egy ciklusban a Kosáry Domokos elnökletével működő MTA Történettudományi Bizottság tagja.

Harminc évi intézményvezetői munka után, 1995-ben vonult nyugdíjba. Azóta is folyamatosan dolgozik, tele van tervekkel, ötletekkel. Egész életében hűséges volt szülőhelyéhez, Orosházához. Igyekszik jó hírét növelni. Belülről ismeri a várost, jelen van minden jelentősebb rendezvényen, ünnepségen, előadásokat, beszédeket tart, tanácsokat ad a hozzáfordulóknak. Folyamatos kapcsolatot tart nemcsak az orosházi, hanem a
Békés –és Csongrád megyei települések vezetőivel, a meghatározó személyiségeket évtizedek óta személyesen ismeri. Véleményét mértékadónak tekinti a mindenkori orosházi városvezetés. Elsősorban tudományos kutatónak tartja magát, szakértelmét olyan ügyek szolgálatába állítja, amelyek a közösség érdekeit tartják szem előtt.

Kósa László akadémikus írta róla: „A szűkebb hazában letelepedő, itt dolgozó Szabó Ferenc nemcsak értékes hagyomány örököse, hanem az örökség gazdagítója és eredményes továbbadója.”

Dr. Vastagh Pál

Dr. Vastagh Pál
Dr. Vastagh Pál

Dr. Vastagh Pál

Születési dátum: 1946
Kitüntetés éve: 2006
Foglalkozás: jogász, országgyűlési képviselő, igazságügyi miniszter, az Európai Alkotmányozó Konvent tagja, az Európai Parlament tagja, a Politikatudományi Társaság és az Európai Jogakadémia tagja

Nagyszénáson született 1946-ban.

1971-ben szerzett diplomát a József Attila Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán.

2001-ig a JATE Állam- és Jogtudományi Kar Állam és Jogelméleti tanszékén tanársegéd, adjunktus, docens, majd dékán, 2001-től az Általános Vállalkozási Főiskolán főiskolai tanár, ugyanitt 2004-ben a főiskola főigazgatója lett, 2006. március elseje óta a főiskola rektora.

1990. óta a Magyar Országgyűlés tagjaként az Alkotmány és igazságügyi bizottságban fejtett ki tevékenységet, és hazánk európai uniós csatlakozásának előkészítését segítette az Európai integrációs bizottság, majd az Európai ügyek bizottsága tagjaként.

1994-1998 között a kormányban az Igazságügyi Miniszter tisztségét töltötte be.

2002-2003 között az Európai Alkotmányozó Konvent tagja, 2003- tól 2004 –ig az Európai Parlament megfigyelője, majd 2004-ben az Európai Parlament tagjaként képviselte hazánk érdekeit a nemzetközi politikában.
Jogalkotóként és tudományos munkássága során az Európai Uniós csatlakozás alkotmányos feltételeinek kidolgozása, valamint az igazságszolgáltatás reformja, a rendszerváltást követő közjogi fejlődés képezték tevékenysége főbb állomásait.

Tagja a Politikatudományi Társaságnak és az Európai Jogakadémiának.

1979-ben a Munka Érdemrend Ezüst fokozatával ismerték el munkásságát.

Közéleti tevékenysége több, mint egy évtizede köti városunkhoz.. A Békés Megyei 6.sz.választókerület egyéni képviselőjeként 1994-1998 között, ezt követően mint listás képviselő, majd ismét egyéni képviselőként dolgozott a térség felzárkózása, fejlődése és népességmegtartó erejének növelése érdekében.

Személyes kapcsolata egykori szülőfalujához és a kistérség településein élő emberekhez pályafutása során mindvégig közvetlen volt és töretlenül megmaradt.

Ennek során a rendszerváltást követő években példamutatóan képviselte az európai szellemiséget és gondolkodásmódot fokozottan hátrányos helyzetű és leszakadó kisrégiónkban, erősítve a sokszor ellenérdekeltnek tűnő települések közötti összetartást és közös érdekvédelmet, példájával tartást adva városunk közéletének.

Mint országgyűlési képviselő, településünk és a kistérség gazdasági fejlődése érdekében fejtette ki tevékenységét., a leginkább súlyos infrastrukturális fejlesztések érdekében személyes kapcsolatait is felhasználva, eredményesen munkálkodott.

Főként az Európai Unióhoz történő előcsatlakozás előkészítése terén ért el számunkra kedvező eredményeket, s juttatott el térségünkbe olyan információkat, melyek ismeretében eredményes pályázatokat készíthettünk, s az előcsatlakozási pénzalapokból Orosháza a lehető legnagyobb mértékben részesülhetett.

Több cél- és címzett támogatás elnyeréséhez segítette városunkat, jelentős szerepet játszott a Gyopárosi gyógyfürdő fejlesztését elősegítő projekt kidolgozásában, majd a szükséges anyagi források előteremtésében.

Érdekképviselő munkájának is köszönhetően jutott hozzá városunk a volt honvédségi ingatlanokhoz, mely a következő évtized gazdasági fejlesztésének megalapozója az orosházi kistérségben, főként a turisztika területén.

Az uniós jogharmonizációra való felkészülés terén nyújtott segítsége kiemelkedő volt.

Éveken át vezette a fiatalok részére életre hívott Ifjúsági Európa Tábort, melynek eredményeként a térség fiataljai az unióhoz történő csatlakozást tudatosan élték meg.

Orosháza Város Önkormányzat Képviselő -testülete 81/2006.(IV.18) Kt.sz határozatával az „Orosháza Város Díszpolgára”kitüntető címet adományozta Dr. Vastagh Pál részére.

Frank J. Hasenfratz

Frank J. Hasenfratz, a Linamar Rt. elnöke, a Mezőgép Orosháza Rt. tulajdonosa.
Frank J. Hasenfratz, a Linamar Rt. elnöke, a Mezőgép Orosháza Rt. tulajdonosa.

Frank J. Hasenfratz

Születési dátum: 1935
Kitüntetés éve: 1999
Foglalkozás: a Linamar Rt. elnöke, a Mezőgép Orosháza Rt. tulajdonosa

Frank J. Hasenfratz úr a kanadai Guelph városában él, Ontario államban. Magyarországon, kereskedelmi és mérnöki technikumot végzett, miközben szerszámkészítőként és gépészként dolgozott. Miután 1957-ben emigrált Kanadába, a Sinterings Kft.-nél volt munkavezető, míg meg nem alapította, 1966-ban, saját cégét a Linamar Rt.-t, melynek azóta is ő az elnöke.

Sikeres üzletember voltát bizonyítja az is, hogy 1994-ben Kanadában elnyerte a Gyártó- és a Csúcstechnológia ágazatban az „Év vállalkozója” díjat. Ez a díj nagy tisztességet és megbecsülést hozott neki az üzleti életben, továbbá elismerést nyert az, hogy növekvő és sikeres vállalkozása kemény munkájának, bátor újításainak és talpraesettségének köszönhető.

Az iparhoz és Magyarországhoz való kötődése is közrejátszott abban, hogy vezetésével a Linamar, 1992-ben privatizálta a Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatot, és új néven (Mezőgép Rt. Orosháza) nyereségorientált, dinamikusan fejlődő vállalattá alakította át.

A mezőgazdasági ágazat, melynek egyik fő terméke a 70-es évektől gyártott kukorica betakarító adapter, mellett 1993-tól az autóipar területére kezdte meg a társaság az újonnan felépített üzemcsarnokban a vákuum szivattyúk összeszerelését. Ez a munka az autóipar számára, magas műszaki színvonalú, magas minőségi elvárásokat tükröző gyártási rendszer kialakítását követelte meg.

Napjainkban a Mezőgép Rt. tevékenysége többek között kiterjed autóipari alkatrészek gyártására, szerelésére, megmunkálására (pl: motor és transzmissziós alkatrészek, tengelyek, házak megmunkálására), valamint mezőgazdasági gépgyártásra (pl.: kukorica csőtörő adapterek, kombájn részegységek gyártása.) A termelés Orosházán két, míg Békéscsabán egy gyáregységben folyik.

Hasenfratz úr Mezőgép Rt.-vel kapcsolatos elképzelései közé tartozik az eddig bevált tevékenységek folytatása, bővítése és fejlesztése. E koncepció következtében bővül autóipari alkatrész üzletágunk, miközben tovább erősödik pozíciónk a mezőgazdasági gépgyártás területén is.

Ahhoz, hogy ez a fejlődési tendencia a továbbiakban is érvényesüljön szükséges a magas szintű technológia alkalmazása, a legmodernebb berendezések beszerzése és üzembe helyezése. A Mezőgép Rt. a térség egyik legjelentősebb foglalkoztatója. A társaságnál foglalkoztatott munkavállalók száma jelenleg 1337 fő, ebből 850 fő orosházi telephelyünkön dolgozik.

Hasenfratz úr tervei szerint a jelenleg megkötött szerződések (1999) teljesítéséhez mérten, szükséges évente közel 150-200 fővel bővíteni a létszámot. Nagy hangsúlyt fektet a műszaki képzés, a továbbképzés, a helyi szakképzés és nyelvtanulás támogatására.

Hasenfratz úr szorgalmazza a környezetvédelem terén, hogy a Mezőgép Rt. még az ország csatlakozása előtt megfeleljen az Európai Unió Környezetvédelmi Jogszabályainak.

A jövőben is a fejlesztés, a magas szakmai és minőségi színvonal biztosítása a társaság célja. Hasenfratz úr évente 20%-os devizában mért fejlődést vár el a társaságtól.

Ennek jegyében Békéscsabán 1999 márciusától kezdett működni egy új autóipari, valamint Orosházán novemberre épült fel – szintén az autóipar piacára termelő – gyáregység.

Orosháza Város Képviselőtestülete Frank J. Hasenfratz úr munkásságát, Orosházáért végzett tevékenységét ismerte el a díszpolgári cím adományozásával.

Frank J. Hasenfratz, a Linamar Rt. elnöke, a Mezőgép Orosháza Rt. tulajdonosa, 1999-ben a városalapítási ünnepség előtti héten vette át Fetser János polgármestertől a díszpolgári címet bizonyító oklevelet és az aranygyűrűt.
Frank J. Hasenfratz úr a díszpolgári címmel járó pénzjutalmat az orosházi Székács József Családsegítő Alapítványnak ajánlotta fel.

Gömbös Gyula

Gömbös Gyula, honvédelmi miniszter (Murga, 1886 – München, 1936).
Gömbös Gyula, honvédelmi miniszter (Murga, 1886 – München, 1936).

Gömbös Gyula

Születési dátum: 1886
Kitüntetés éve: 1935
Foglalkozás: honvédelmi miniszter

Gömbös Gyula honvédelmi miniszter Orosháza díszpolgárává választása iránt, 1932. augusztus 31-én nyújtott be indítványt, dr. Hauser Leó orosházi ügyvéd.

Az elöljárói javaslat két részben csoportosítja azokat az érdemeket, amelyekért Gömbös Gyula díszpolgárrá választását ajánlja. Az első csoportban azokat az országos és történelmi jelentőségűnek tartott ténykedését méltatták, amelyeket a honvédelem megszervezése körül végzett.

A második részben Gömbös Gyula orosházi vonatkozású ténykedését hangsúlyozták: „A katonai építkezések (laktanya) folytán Orosháza község különösen hálára van kötelezve Gömbös Gyulának…”

A már befejezett és kilátásba helyezett építkezések, a katonaság ide vezénylésével Orosháza fejlődésének „siettető tényezőjévé” válik az, hogy Orosházát Gömbös Gyula a honvédelmi szervezet országos hálózatába kapcsolta. Gömbös Gyula honvédelmi miniszternek (időközben miniszterelnök is), tehát ilyen minőségben szerzett érdemeiért ítélték oda a díszpolgári címet. (A díszoklevél elkészítésével, Török István orosházi rajztanárt bízták meg.)

1932 októberében Csizmadia András országgyűlési képviselő vezetésével küldöttség kereste fel Gömbös Gyula miniszterelnököt, és díszpolgárrá történt megválasztását bejelentve annak elfogadását kérték.

A miniszterelnök a díszpolgárságot elfogadta, csak annak az óhajának adott kifejezést, hogy az oklevél átvételének időpontját magának tarthassa fenn. Így történt az a példátlan eset, hogy a díszoklevél átadására három év múlva: 1935. november 10-én került sor az Orosházi Kisbirtokos Szövetség nagytermében mintegy ötszáz fős közönség előtt.

Jelen voltak: vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök; vitéz dr. Ricsóy Uhlarik Béla Békésvármegye főispánja, vitéz dr. Márky Barna alispán, gróf Pongrácz Jenő országgyűlési képviselő, dr. Kiss László járási főszolgabíró.

A községi képviselőtestület tagjai, továbbá: Az egyházak, állami és vármegyei hivatalok, a vitézi szék, frontharcos szövetség, tanintézetek pénzintézetek, a Nemzeti Egység pártja, az összes társadalmi egyesületek képviselői, a község meghívott közönsége és a járásbeli községek elöljárói.

A miniszterelnököt Baranyai Kálmán községi bíró üdvözölte.

Az oklevelet dr. Kovássy Albert képviselőtestületi tag ünnepi beszéd kíséretében adta át.

Kossuth Lajos

Kossuth Lajos
Kossuth Lajos

Kossuth Lajos

Születési dátum: 1802
Kitüntetés éve: 1889
Foglalkozás: Magyarország kormányzó-elnöke

Kossuth Lajos életéről könyvtárnyi irodalom szól. Kossuthról összeállított rövid életrajzi vázlatunk, talán orosházi vonatkozásai miatt lehetnek számunkra fontosak.

Kossuth Lajost sem rang, sem vagyon nem segítette az előrejutásban pályája kezdetén. Birtok nélküli köznemesi családból származott. 1824-ben Pesten ügyvédi oklevelet szerzett. Az 1832-ben megnyílt országgyűlésen a Pozsonyból távol maradó, a reformgondolatokkal rokonszenvező főrendek képviselője, az Országgyűlési Tudósítások szerkesztője.

1836/37-ben a Törvényhatósági Tudósításokat szerkesztette. E lapok lázító hangvétele miatt a bécsi udvar nyomására letartóztatták és 1837 tavaszán négyévi börtönre ítélték, mivel lapjának feladására semmi áron rábírható nem volt. 1840-ben amnesztiával szabadult.

1847 őszén került először Kossuth Pest vármegye követeként a pozsonyi országgyűlésre, ahol az ellenzék vezére. Kezdeményezésére jött létre a Magyar Kereskedelmi Társaság, majd a Gyáralapítási Társaság és a Védegylet. 1848 április-szeptember között, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány választott elnöke.

Ezen időszak alatt, Orosházán is történt egy és más. A Honvédelmi Bizottmány december 7-én rendeletben tájékoztatta a megyét intézkedéseiről. E rendeleten túlmenően Kossuth szükségesnek látta külön kiáltványt intézni Orosháza lakosságához. (1848. december 8.).

A szabadság kihirdetés után ugyanis, rosszfelé fordult a falu. Nemzetőreink a becskereki táborozásból visszatérve, – azt hangoztatva, hogy a nemzetőri szolgálatért föld jár – 1848 szeptember elején elfoglalták a régóta perelt Csákói-pusztát, hogy állataik számára legelőt biztosítsanak.

Kossuth Apánk a jogtalan földfoglalás miatt intett meg minket, amit eleink akkori hevületükben nem is vettek jó néven tőle.

Ráadásul történelem szekere 1848 december első napjaiban, közénk hozott egy vándor-históriást Oláh István nevezetűt, aki Stancsics és mások, „néphevítő iratait” árulta házról házra járva. A piacon meg földfoglalásra buzdította Isten szegényeit. Ezért megyei rögtönítélő bíróság „lázítási bűnmerény” miatt kötél általi halálra ítélte, és ki is végeztette…

Országos ügyekben Kossuth kezdeményezésére születtek meg debreceni országgyűlés 1849. április 14-i határozatai, a Habsburg-ház detronizálásáról és Magyarország független állammá nyilvánításáról. Ennek nyomán került sor a Függetlenségi nyilatkozat kibocsátására, és Kossuth kormányzóelnökké választására. – A kormányzó 1849 júliusában amikor Szegeden volt, magához kérette Debrecenben tartózkodó gyermekeit. A fiúk Orosházán keresztül utaztak Atyjukhoz.

Nincs történelmi alapja annak, hogy 1849-ben egy éjszakára Kossuth Lajos megszállt volna Orosházán, a Thék Endre u. 13. sz. alatt lévő házban. Gyermekei átutazóban valóban egy éjjelt az említett házban töltöttek. Idők folyamán a közhiedelemben ez a különbség nyilván elmosódhatott, s egy amatőr kutató javaslatára alapozva került téves tábla az említett házra 1949-ben.

Az orosházi Városi Honismereti Csoport a Könd utca 22. sz. ház falán 1999. július 30-án felavatott emléktáblával már Kossuth gyermekeinek állított valós emléket, akik 1849-ben egy éjszakát és napot Orosházán töltöttek, de csak a hagyomány igazolja, hogy ebben a házban…

Kossuth irányításával még sor került a jobbágyfelszabadítás eredményeit megszilárdító rendelet kiadására, az igazságszolgáltatás átszervezésének megkezdésére, a zsidók jogegyenlőségének törvénybe iktatására és a nemzetiségi határozat megalkotására. De többre már nem!

A túlerővel folytatott drámai küzdelem azzal végződött, hogy Kossuth 1849 augusztusában tisztségéről lemondott Görgey javára. A további küzdelmet vállalók számára egyetlen lehetőség maradt: a menekülés. Kossuth Törökországba menekült, először Viddinbe, ahová később felesége – több heti orosházi tartózkodás után -, követte.

Kossuth és Orosháza kapcsolattörténetéhez tartozik: „Kossuth Lajos családja is ide e mindenfelől körülvett és szorított körbe menekült akkor: neje, fiai, huga, több heti rejtőzködés után innen menekültek a bujdosó után külföldre.”

A történet teljességéhez tartozik, hogy 1849-ben, a szabadságharc leverése utáni hetekben, Kossuth Lajos feleségét Subkégel Mózes bújtatta (volt Rákóczi u. 8. sz.) alatti házában, amely egyben Orosháza első emeletes lakóépülete volt.

Senki sem tudta a községben ki Supkégelék vendége, ők maguk sem. Csak azt tudták róla, hogy bujdosó és tiszteletben tartották inkognitóját. Kossuthnénak – az orosházi Szabó Pál nagyanyja, aki a szembenlévő házban lakott, varrt a szökéshez álruhát. Talán soha nem tudják meg, milyen előkelő vendégük volt, ha 1860 januárjában Subkégel Mózes „inasát” le nem tartóztatják. Mikolay Ferencnek hívták ezt az inast. Ő volt a pesti március első híradója Orosházára és Orosházán egyedül ő ismerte Kossuthnét. Inasnak is azért állt be Supkégelhez, hogy a nemzet nagyasszonyát szolgálhassa -10 évi várfogság lett a következménye. (Mikolay Ferenc egyébként vasútépítő mérnök volt, a fia Mikolay István ev. lelkésznek, unokája Tessedik Sámuelnek.)

A történelem későbbi időszakában, idevágó vers is született Orosházán, melynek itt csak befejező sorait idézzük: „Városunkban, e hajdan volt búvóhelynek / nincs látható emléke. / Ezért olykor, alakot ölt a régi ház, / s az igric, szócsokrot rak / a küszöbére.”

Kossuth Viddinből, Sumenbe ment tovább, majd a török hatóságok Kiutahiába internálták, ahol két nehéz esztendőt töltött. Innen való szabadulása után jött létre néhányhetes angliai s jó fél esztendős amerikai körútja, majd közel egy évtizedes (1852-1861) londoni, s több mint három évtizedes itáliai számkivetettsége. (1865-ben Turinban telepedett le.)

– Veres József orosházi ev. lelkész és ifjú felesége, 1882-ben (nászútjuk során), Turinban meglátogatták Kossuth Lajost, aki néhány nappal előtte töltötte be 80. életévét. –

Kossuth élesen ellenezte a kiegyezést. Sajnos Kossuth céljainak beteljesülésére, Magyarország felszabadulására, függetlenné válására az ő életében nem került sor. A kiegyezést követő huszonhét esztendőben a száműzött Kossuth sok keserűséggel, amit még magyar állampolgárságától való megfosztása is fokozott, bírálta a dualista rendszert.

Kossuth hajlott korában is újra és újra üzent, igyekezvén minél több „magot vetni a jövőnek,” – mert vigasztaló szavai szerint: „a haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.” A kiegyezés után 1869-ben az orosházi kerületben, Táncsics Mihályt választották meg képviselőnek. Kossuth és Petőfi egykori harcostársának ez a megbecsülés kijárt.

Kertész György az Orosházi Olvasó Népkör, (az 1949-ig fennálló 48-as kör elődjének) egyik megalapítója kereste fel az amnesztiában részesített Táncsicsot az orosháziak levelével, amelyben arra kérik, vállaljon képviselőséget az orosházi választókerületben.

Táncsics, – súlyos szemműtétje ellenére – vállalta a jelölést. Mivel egészségi állapota miatt a választási küzdelemben nem vehetett részt, főkortese – és segítője, Kertész György lett. Táncsics népszerűségét mutatja, hogy távolléte ellenére, fölényes győzelmet aratott. Az orosháziak 48-as eszmékhez való ragaszkodását a kortesnóták is tükrözik, a Kossuth kultusz szintén uralkodó eleme a verseknek. Álljon itt egy, közülük: „Kossuth Lajos azt üzeni /jobboldali nem kell neki./ Táncsics legyen a követünk, /ő a mi kedves emberünk./ Éljen a haza!”

Táncsics nyilatkozata is általában az úgynevezett parlamenti szélsőbal nézeteit fejezi ki. Táncsics „politikai hitvallását” az Aranytrombita 1869 március elején hozza nyilvánosságra. Alapelve: a kiegyezéssel létrehozott viszonyok megváltoztatására irányuló törekvés, ezen belül a reformok egész sorát fogalmazza meg.

Kertész György Táncsics politikai nézeteinek szószólója és képviselője volt. Meggyőződésének megerősítését látta abban, hogy az országos tekintélyű Táncsics mellé állt, és 1872-ig képviselte az orosházi kerület választóinak érdekeit.

A 48-as párt másik – későbbi vonulatát -, 1884-től Veres József orosházi ev. lelkész, országgyűlési képviselő, vitte tovább. Veres első megválasztása után, a 48-as párt ellenzékiséget vállaló programjával lépett fel. Veres József még öt alkalommal lett győztes a választókerületben, 21 éven át volt országgyűlési képviselő. Utoljára a Kossuth Ferenc-féle mérsékelt programmal.

1894. március 20-án meghalt Kossuth Lajos!

A nagy hazafi halálakor – a maga költségén – kisded küldöttség utazott Orosházáról Turinba. (Torino) A küldöttség tagjai: Veres József, Klár Béla, Nagy Lajos, Szemenyei Lajos voltak. Miután a gyászoló családnak részvétüket fejezték ki, március 28-án Turinban, a valdensek templomában a távoli haza nevében Veres József országgyűlési képviselő, orosházi ev. lelkész mondott nagyhatású beszédet Kossuth koporsója felett, s a magyarok nevében ő indította el a gyászmenetet Budapestre.

Számos orosházi vett részt Kossuth Lajos április másodikai temetésén Budapesten, a Kerepesi temetőben. Itt ismét Veres József tolmácsolta a családnak az orosháziak részvétét.

Kossuth Ferenc válaszában megemlítette, hogy édesanyja sokszor emlegette azt az időt előttük, mikor Orosházán rejtőztek. Itthon 1894-ben az iparossegédek a régi katolikus templomra a közvélemény nevében tűzték ki a fekete lobogót.

Az Orosházi Kaszinó 1894-ben, a Párizsban élő Oskó Lajos festőművészt kérte fel Kossuth Lajost ábrázoló olajkép elkészítésére. Ez a kép 80 forintba került. (Oskó Lajos orosházi származású festőművész, két Kossuth portrét festett, a korábbit 1889-ben Kossuth díszpolgárrá avatásának emlékére.)

Hogy miért szerették az orosháziak Kossuthot? Ennek boncolgatása talán messzire vezetne. Kossuth utolsó írásainak egyikében szerepét az óramutatóéhoz hasonlította, amely „jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell.”
Bizonyára az orosháziak is mindvégig abban bíztak, hogy végül számunkra is „eljön”, amit Kossuth élete céljának tartott: a, „szabad haza, Magyarország szabad polgárainak.”

Ki tudja ma már megítélni, mi játszódhatott le annak az orosházi szegény öreg embernek a lelkében, akinek az egész vagyonát két gyenge ló és egy kocsi képezte. Mikor ez a szegény ember meghallotta, hogy Kossuth Lajos meghalt, elhatározta, hogy felmegy a temetésére, bárhol szerzi is meg a szükséges pénzt…

Nem tudott sehogy sem pénzt szerezni s mit tett, hogy célját elérje? eladta egyik lovát, melyért tíz forintot kapott s felutazott Budapestre, s az agg honvédek közt könnyezve kísérte utolsó útjára Kossuth Lajost.
Kossuth Lajos sohasem járt Orosházán, a történelem mégis olyan szálakkal kötötte személyét városunkhoz, amelyről nem szabad megfeledkeznünk.

A Kossuth-kultusz Orosházán töretlen. A hangsúlyos politikai nagygyűléseket mindig (1956-ban is!) a Kossuth-szobornál tartották, mert az lett az elsőszámú fórum a városban.

Felemelő érzés arra gondolnunk, van valamink ami semmi mással nem pótolható. Az 1904-ben felavatott Kossuth szobor, az első volt Békés megyében. A szobor alkotója Horvay János jeles szobrászművész aki Kossuth-szobraival vált híressé a hazában.

A szobor eredetileg a mai római katolikus templom helyén állott.

Kossuth Lajos, Orosháza Első Díszpolgára, Orosháza, 1889.

Orosháza község képviselőtestületi ülésén, 1889. augusztus 20-án olvasták fel 25 képviselőtestületi tagnak, a község elöljáróságához (4099.tz.) alatt benyújtott felhívását amelyben: Kossuth Lajos nagy hazánkfiának községünk díszpolgárrá választása érdekében egy rendkívüli közgyűlés összehívását szorgalmazzák.

Az elöljáróság – a Veres József által kezdeményezett felhívást -, szívesen fogadva úgy határoz, hogy e tárgyban a rendkívüli közgyűlés szeptember hó 2-án délután 3 órakor „lesz megtartandó,” s ez alkalommal Kossuth Lajos érdemes hazánkfiának községünkben díszpolgárrá való választását egyhangú elfogadásra ajánlja.

Orosházán Lajos napján ez évben (1889. augusztus 25.) kiváló nagy ünnepéllyel, körmenettel, nyilvános ünnepi szónoklattal és társas vacsorával ülték meg.

A képviselőtestület szeptember másodikán tartott rendkívüli közgyűlésén Kossuth Lajost gazdag és feledhetetlen érdemeiért amelyeket a haza érdekében szerzett, tekintve azon általános tiszteletet, mellyel minden magyar ember, de különösen Orosháza polgársága iránta viseltetik, Orosháza képviselő-testülete azon elvből kiindulva, hogy midőn nemzetének nagyjait megtiszteli, akkor önnön magát tiszteli meg, Kossuth Lajost egyhangú határozattal, nagy lelkesedéssel Orosháza díszpolgárává választotta.

A díszokmány szerkesztésére: Harsányi Sándor, Veres József, dr. László Elek és Herczeg Géza urakat jelölte ki, s az okmány elkészíttetésére az elöljáróságot utasította.

Úgy tervezték, hogy a díszoklevelet küldöttségileg fogják Kossuthnak átadni, de még „ez irányban nem hoztak döntést.” Döntöttek viszont két másik kérdésben:

  • A községháza előtt elterülő nagy térség, az úgynevezett Piacz-tér ezután „Kossuth-térnek” neveztessék.
  • Kossuth Lajos életnagyságú olaj festményű arczképe a község tanácsterme részére festessék le.

A képviselőtestület Harsányi Sándor lelkész-képviselőt kérte fel arra, hogy: „tegye magát érintkezésbe Oskó Lajos Párizsban lakó (orosházi születésű), festőművésszel a kép mikénti s mi áron leendő elkészítésére nézve.” Harsányi Sándor közbenjárására Oskó Lajos „festésszel” az egyezség megtörtént. Nevezett festő 160 forintért elvállalta az arckép elkészítését. Az összeget az elöljáróság helyben-hagyta. Mivel a festő előleget óhajtott, a község elöljárósága a kialkudott összeg felét, vagyis 80 forintot Párizsba elküldte.

A Kossuth részére készült díszpolgári oklevél szövegét az október elsejei ülésen olvasták fel. Ugyanekkor terjesztették elő a bizottság kiegészítő javaslatát is, mely szerint: „A díszoklevélre, az újonnan elnevezett Kossuth tér, valamint a Vitéz és Supkégel féle házak, melyekben az 1849-ik évben Kossuth családja tartózkodott, rá fotografíroztassék és hogy a díszoklevelet 3 tagú bizottság adja át személyesen a nagy hazafinak Turinban.”

A képviselőtestület a felolvasott díszpolgári oklevél szövegét helyesnek találta, hiteles másolatát a levéltárba helyezni rendelte. Továbbá úgy rendelkezett, hogy a díszpolgári oklevél elkészítésével a budapesti díszműves, Morzsányi Józsefet bízza meg. Tőle kaptak garanciát arra, hogy a díszoklevél: „szép és elegáns lesz, s úgy az adakozóhoz, mint pedig ahhoz kinek szól, méltó lesz.”

A díszoklevél szépségét emelte, hogy arról selyem zsinóron, aranyozott domborított tokban, Orosháza címeres pecsétjének másolata függött alá. A díszpolgári oklevél elkészítése 150 forintba került.

Az oklevél majdani átadására: Göndös Mihály Bíró, Vangyel Szilárd első jegyző és Veres József képviselőkből álló bizottság lett kijelölve.

A bizottság által javasolt fotográfiáknak a díszoklevélre való alkalmazását: „mint czélszerűtlen és semmitmondó szükségtelen intézkedést”, feleslegesnek ítélte a képviselőtestület. Időközben tudomására jutott az orosházi elöljáróságnak az a levél, melyet Kossuth a gyöngyösiekhez intézett abból az alkalomból, mikor azok neki küldöttségileg akarták a díszpolgári oklevelet Turinban átadni. A levélben Kossuth határozottan kijelentette, hogy a díszpolgári oklevélnél nem a költséges átadás a lényeg, hanem a megtiszteltetés. Ezért azt kérte, hogy az oklevelet posta útján küldjék el számára, s az utazási költséget fordítsák valamilyen jótékony célra.

A fenti levél tartalmának ismeretében az orosházi elöljáróság azt javasolta, hogy Kossuth óhaja szerint a díszpolgári oklevél küldessék el postán egy levél kíséretében. (A levelet Vangyel Szilárd fogalmazta meg.)

Az utazási költségre szánt pénzt a község pénztárában kívánták visszatartani. Végül, az utazási költség fejében „megkímélt 300 forintot,” Harsányi Sándor képviselő indítványára, „Kossuth Lajos Alapítvány” címen, mégis külön kezelés alá vették.

Az alapítványi összeg kamatait évenként az Orosháza község által létesítendő polgári iskola legjobb tanulói között az iskolaszék által meghatározott arányban, mint ösztöndíjat kívánták kiosztani.

Éppen 1889-ben folyt le a Kossuth állampolgárságával kapcsolatos huza-vona, melynek eredményeként a hivatalos Magyarország megtagadta őt.

A díszpolgárrá választás ekkor egy ellenzéki politikai fellépés-sorozat része volt. Kiállást jelentett a függetlenségi eszme, és Kossuth mellett. Az orosháziak Kossuth díszpolgárrá választásával: „az élő legnagyobb magyar” iránt érzett tiszteletüket is ki kívánták nyilvánítani.

Ma Orosházán utca, tér és a Kossuth Lajos Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskola viseli a nevét.

Díszpolgári oklevél

Orosháza Község Képviselő testülete a mai napon e végből tartott rendkívüli közgyűlésében, Kossuth Lajost, Magyarország volt kormányzóját, s Magyarország legnagyobb élő fiát; ki a nemzet millióit egyenlőkké, testvérekké és szabadokká tette; ki a hazafiság és jellemszilárdság évszázadokra szóló mintaképe; a magyar nemzet eseményekben gazdag történelmében páratlanul álló örökbecsű érdemei csekély elismeréséül, és meg emlékezvén az 1849… vészes napjaiban az ő családjának Orosházán tartózkodására s tolmácsolandó a község lakosai által ünnepélyes körmenetben tevőleg kifejezett akaratát – egyhangulag és lelkesedéssel Orosháza nagyközség dísz polgárául megválasztván – kegyeletes emlékül részére ezen díszpolgári oklevelet kiadta.

Orosháza, 1889. szeptember 2-án

Koszorús Oszkár

Koszorús Oszkár, helytörténész.
Koszorús Oszkár, helytörténész.

Koszorús Oszkár

Születési dátum: 1942
Kitüntetés éve: 2008
Foglalkozás: helytörténész, könyvtáros

Orosházán született 1942. április 8-án. Édesapja, Koszorús Oszkár evangélikus lelkész esperes, édesanyja Bartos Éva tanítónő.

Az általános iskolát Szentetornyán, a középiskolát az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. Érettségi után Szegeden, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtáros-képző kihelyezett tagozatán szerzett felsőfokú oklevelet, majd ezt megerősítendő, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán 1981-ben szerzett újabb könyvtárosi diplomát.

1960-tól a Földműves-szövetkezetek Járási Központja orosházi könyvesboltjában szervező. 1963-tól 1971-ig a Járási-városi Könyvtár felnőtt olvasószolgálatának munkatársa.

1971-től 1991-ig az orosházi Földműves-szövetkezet, majd az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ könyvesboltvezetője. 1992-től magánkönyvesboltja van.

1965-ben feleségül vette Kovács Hajnalka óvodapedagógust. Két lányuk született: Éva 1966-ban, Ő Orosházán él férjével és három gyermekével, Csilla 1969-ben, Ő férjével és kislányával a kanadai Windsorban lakik.

Az a tevékenység, amelyet napi könyvesbolti munkája mellett végez, tette közismerté a városban és a város határainkon túl is. Több mint négy évtizede jelen van a Orosháza szellemi életében. Helytörténeti publikációinak a száma eléri az ötszázat. 35 kiadvány társszerzője, munkatársa, lektora. 10 kiadvány szerkesztője, valamint 5 önálló kötete látott eddig napvilágot, melyek közül a legjelentősebb az „Orosháza jelesei” című könyve.

A Békés Megyei TIT irodalmi szakosztályának titkára volt, évekig vezette a helyi irodalmi klubot, a Képtár Baráti Körét. Számtalan író-olvasó találkozót szervezett. Különböző kulturális, közművelődési célú „EST”-ek házigazdája volt, beszélgetéseket vezetett, kiállításokat nyitott és nyit meg. 1970-től a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének orosházi csoporttitkára, 1980-tól a Juhász Balázs Gyűjtőklub elnöke.

Több tízezer oldalnyi lexikon, adattárak, bibliográfiák, kronológiák, különböző kiadványok orosházi szempontú tanulmányozása után tucatnyi olyan neves orosházit emelt be a helyi szellemtörténetbe, akiknek eddig nem ismertük a városhoz kötődő szálait. Elkötelezetten végzi kutató munkáját, hogy az orosháziak által bárhol, a világ bármely pontján létrehozott szellemi kincseket felkutassa, és közzé tegye. Célja Orosháza szellemi kultúrájának minél teljesebb feltárása.

Az evangélikus egyháznál 1969-től presbiterként szolgál. 1999-től a Nyugat-Békési egyházmegye felügyelője, volt zsinat-tag is. Szívügyének tekinti az 1993-tól induló „Orosházi Harangszó” című lap rendszeres megjelentetését.

Megszámlálhatatlan esetben nyújtott és nyújt önzetlen segítséget családtörténeti kutatóknak, helytörténeti kiadványok íróinak, középiskolai tanulmányi versenyekre készülő fiataloknak, főiskolai és egyetemi pályamunkák, szakdolgozatok elkészítőinek.

A város központjában található könyvesboltja nemcsak az orosházi lokálpatrióták, hanem az országban távolabb élők, sőt a világ bármely szögletébe elszármazottak találkozóhelye is.

Reményei szerint az internetes globalizálódó világban is megvan a helytörténeti ismeretek iránti igény, ezért fontosnak tartja az orosházi azonosságtudat megőrzését, a helyi értékek és örökség továbbvitelét.

Munkásságának elismeréseként Orosháza Város Önkormányzat Képviselő-testülete a 104/2008. (IV. 02.) Kt. sz. határozat alapján az „Orosháza Város Díszpolgára” kitüntető címet adományozta Koszorús Oszkár részére.

 

Nagy Gyula

Nagy Gyula, etnográfus, múzeumigazgató (Orosháza, 1911 – Orosháza, 1994).
Nagy Gyula, etnográfus, múzeumigazgató (Orosháza, 1911 – Orosháza, 1994).

Nagy Gyula

Születési dátum: 1911
Kitüntetés éve: 1994
Foglalkozás: etnográfus, múzeumigazgató

A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetettje (1992.), Orosháza díszpolgára.

Nagy Gyula tősgyökeres orosházinak vallotta magát és néptanítónak, a „nemzet napszámosának”.

Állami elemi iskolába és polgári iskolába, Orosházán járt. A polgári iskolában – a sors újjmutatása – a sok jeles tanár között Juhász Balázs, az iskolamúzeum elindítója is tanította. Tanulmányait a kiskunfélegyházi állami tanítóképzőben folytatta, ahol mint hadiárva (édesapja az első világháborúban meghalt), a szegénységi és kitűnői iskolai bizonyítványa alapján ingyenes internátusi elhelyezést nyerhetett. A tanítóképzőt 1932-ben fejezte be.

Nagy Gyula friss tanítói oklevéllel a kezében a gazdasági válság közepette, állástalanságra ítéltetett. Hiába volt a tanítóképzőben az osztály legjobbjai között, hiába volt hadiárva és szegény, hiába akart, szeretett volna dolgozni, nem jutott neki munka.

Alkalmi munkákat vállalt, helyettesítő, vagy óraadói tanítói megbízásokat kapott, csekély díjazásért. Majd csak 1936 őszén nevezték ki Orosháza legtávolabb fekvő tanyai iskolájába, a Gyulai úti állami osztatlan népiskolába tanítónak.

Nagy Gyula önálló élete és pályája ebből a tanyai iskolából indult el, ahol öt évet tanítóskodott. A tanulók és a szülők segítségével már ekkor is népművészeti és néprajzi tárgyakat gyűjtött. Itt született meg első iskolai gyűjteménye.

Nagy Gyulát eredményes munkájáért 1941-ben áthelyezték a tanyai iskolából a községbe, az akkori Pesti úti iskolába. Itt a tanítás mellett már nemcsak néprajzi tárgyakat, de népünk szellemi kincseit is gyűjtötte tanítványaival együtt. 1943-ban az Ugocsa megyei Nagyszöllősön a Táj és Népkutató Intézet gyűjtőivel tanfolyamon vett részt, ahol tudása elmélyült. Ezt követően minden alkalmat megragadott, hogy a népéletet tanulmányozza.

Munkáját a háborús események szakítják félbe, a háború befejezése előtt néhány nappal érkezik haza hadifogságból, Orosházára.

A háború után megélénkülő közéletben, sok más bizottság mellett már 1944 decemberében Múzeumi Bizottság is alakult, melynek vezetője Csizmadia György gimnáziumi igazgató volt. Munkáját Nagy Gyula tanító és Sitkei József tanár, – utóbbi mint a Juhász Balázs – hagyaték őre és gondozója – segítették. Múzeum ügyben kedvező fordulat 1945 januárjában következett be, amikor Schwarcz János kereskedő, érdemes múzeumbarát és műgyűjtő, a várossal kötött szerződésben felajánlotta házát a létesítendő múzeum céljaira.

Nagy Gyula és Sitkei József irányításával a Juhász Balázs – hagyaték így végleges helyére költözött, és 1946 tavaszán megnyílhatott a nagyközönség előtt. Ezt követően a múzeum beilleszkedett az országos hálózatba és 1950-ig mint városi múzeum működött.

Ebben az időszakban az új intézménynek nem volt kinevezett muzeológusa. A múzeumi előkészítő bizottság 1947 februári felhatalmazása alapján Nagy Gyula és Sitkei József gondozták és gyarapították a gyűjteményt. Nagy Gyula mint tanári beosztásban működő tanító, másodállásban vezette a múzeumot. A múzeum államosítása után 1950-tól, Nagy Gyula főhivatású muzeológus lett. Keze alatt a Szántó Kovács Jánosról elnevezett múzeum az elkövetkező évtizedek alatt elismert intézménnyé vált, amelyben gazdag néprajzi, helytörténeti anyag gyűlt össze, s a kitűnő kiállításokon ebből sokat be is mutattak.

A jól felkészült tanítóból fantasztikus szorgalma és akaratereje révén, s a hagyományos népi gazdálkodás kutatásával a saját maga, de intézete számára is országos hírnevet szerzett. Élete fő művének tartott, a Vásárhelyi-puszta néprajzát bemutató három könyve: A hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán (1963)., Paraszti állattartás a Vásárhelyi-pusztán (1968)., Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán (1975), forrásul szolgálnak mind a néprajzosoknak, mind az egyéb szakterületek művelőinek.

Tevékenységét figyelemmel kísérte a nemzetközi szakirodalom is. A Zeischrift für Ethnologie két tanulmányát is megjelentette. Munkásságába szervesen beletartozik az „Orosháza története és néprajza” (1965) c. nagy monográfia, valamint múzeuma évkönyveinek szerkesztése is.

Az évkönyvek és a monográfia munkálatai során a magyar tudományosság kiválóságait hozta el kutatóként Orosházára. A monográfia országos példa lett, ma is gyakran hivatkoznak rá.

Az orosházi múzeumban az 1970-es években újszerű munka folyt. Nagy Gyula egykori, parasztlektorait maga köré szervezte, s önéletírókká képezte őket, majd számos helyen és alkalommal, felolvasó esteken nyilvánosság elé lépett velük.

Volt a múzeumnak olyan időszaka amikor Nagy Gyula egy intézményre méretezett feladatot látott el. Eleinte egyszemélyben volt körzete értékeinek felderítője, a múlt emlékeinek gyűjtője, tudományos kutató, ha kellett tárlatvezető-teremőr, kézbesítő, fotográfus vagy alkalmi restaurátor. Egyszóval igazi mindenes, miközben tanulmányokat, könyveket írt, szerkesztett, kiadott és terjesztett… Nagy Gyula ilyen múzeumban töltötte élete javát!

Nagy Gyula legszembeötlőbb vonása a szerénység, a munka iránti alázat volt. 1978 januárjában vonult nyugállományba, de nem tétlenségbe. Az 1979-ben megnyílt Darvas József Irodalmi Emlékházban egészen nyolcvan éves koráig tevékenykedett.

Erre az időszakra esik két emlékező kötetének megjelenése is: A múzeum szolgálatában (Négy évtized Orosháza múzeumában, 1986), Életem első fele (1987).

Több miniszteri kitüntetésben részesült, de legbüszkébb a nyugdíjba vonulása előtti években kapott Móra Ferenc Emlékéremre volt, amely ma is a muzeológusok legmagasabb szakmai elismerésének számít.

Nagy Gyula munkásságát, – aki a megszállottak szorgalmával és szívósságával tette fel egész életét a néprajzi kutatás s Orosháza múzeumának ügyére -, 1992-ben: A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetéssel ismerték el. 75. és 80. születésnapját széles körben ünnepelték meg, mindkét alkalommal Orosháza és Hódmezővásárhely elsőszámú vezetői és a muzeológus „szakma” jeles képviselői köszöntötték.

Ezt követően 1994-ben; a városalapítás 250. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen, Orosháza Város Képviselő-testülete Nagy Gyulát, Orosháza Díszpolgára kitüntetésben részesítette.

Nagy Gyula, 1994 karácsonyán ment el közülünk… Temetésén a két város és a megye nevében hangzottak el a méltató-búcsúztató szavak.

Prof. Kaáli Nagy Géza István

Prof. Kaáli Nagy Géza István
Prof. Kaáli Nagy Géza István

Prof. Kaáli Nagy Géza István

Születési dátum: 1943
Kitüntetés éve: 2010
Foglalkozás: MTA tag, egyetemi tanár, a magyarországi Kaáli Intézetek megalapítója

Kaáli Nagy Géza István professzor, az Amerikai Egyesült Államokban élő egyetemi tanár, a magyarországi Kaáli Intézetek megalapítója 1943. január 19-én született Gyulán. Még kisgyermek volt, amikor szemész főorvos édesapja Orosházán kapott állást, így a család Orosházára költözött. Középiskolai tanulmányait a Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte, majd a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen avatták orvosdoktorrá 1968-ban. Akkortájt nem látott itthon esélyt a szakmai boldogulására, így friss diplomával a kezében kivándorolt az Egyesült Államokba. Nosztrifikálás (diplomájának elismerése, honosítása) után a Cornell Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján folytatta klinikai, tudományos és oktatói munkáját. Tudásának, szorgalmának és kitartásának meg is lett az eredménye a tengerentúlon. 1985-ben meghívták a New York-i Albert Einstein Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájára, ahol jelenleg is egyetemi tanárként dolgozik.

Steven G. Kaali professzor munkásságát az egész világon ismerik. Nevéhez tizenegy amerikai, gyógyítást elősegítő szabadalom, és több mint százötven tudományos közlemény fűződik. Több nemzetközi tudományos társaság és számos szakmai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. 1991. óta a Magyar Nőorvos Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. A Magyar Tudományos Akadémia, mint „a külhoni magyar tudományosság jeles képviselőjét” 2001-ben köztestületi taggá fogadta, és felkérte a köztestület Észak-Amerikai Szekciójának létrehozására.

Elismerései és díjai: A Szegedi Tudományegyetem Senator Honoris Causa címet adományozott Kaáli Géza professzornak, a lombikbébiprogram atyjának. 1997-ben alma matere érdekében hosszú éveken át kifejtett eredményes munkássága elismeréséül Szent-Györgyi Albert Emlékéremmel jutalmazták.

Az elmúlt tíz évben több nemzetközi, állami kitüntetésben részesült: A Magyar Köztársaság elnöke 1999-ben „a magyarországi lombikbébiprogram beindítása és országos hálózattá fejlesztése, valamint a projekt – nemzetközi szinten is elismert működése – érdekében végzett munkájáért, aranyéremmel tüntette ki. 2003. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje kitüntetést vehette át a gyermektelen magyar házaspárok szolgálatáért és a magyar demográfiai helyzet javítása érdekében tett sokoldalú tevékenységéért.

Kaáli Géza professzort New Yorkban George Washington-díjjal tüntették ki. Az Amerikai-Magyar Alapítvány elismerését a professzor tudományos munkássága és világszabadalmai mellett a lombikbébi-kezelések területen elért eredményeiért kapta. Az esemény ünnepi rangját emelte, hogy az Amerikai-Magyar Alapítvány 2005-ben ünnepelte 50. születésnapját. (A New Brunswick-i székhelyű intézmény a magyar kultúra fellegvára és összefogó ereje.)

Kaáli professzor amerikai egyetemi kapcsolatai révén számos fiatal orvos – köztük több orosházi – képzésének és részképzésének teremtette meg a szervezeti és anyagi hátterét, megalapozva ezzel tudományos tevékenységük elindulását a szülészet és nőgyógyászat területén.

Mindig is lokálpatrióta volt. Büszkén beszélt Orosházáról, a gimnáziumról, mely 2008-ban ünnepelte fennállásának 75. és a Táncsics név felvételének 60. évfordulóját. Kaáli Nagy Géza professzor az ünnep alkalmából rendezett díszközgyűlésen vehette át egykori gimnáziuma aranykoszorús Táncsics-jelvényét. Alma mater középiskolája rengeteg segítséget kapott és kap tőle napjainkban is. A gimnázium nagylelkű mecénása öregdiákként alapítványt hozott létre, amely az elmúlt huszonhárom évben a biológia, az angol és a magyar nyelv kiválóságainak segítette és segíti egyetemi tanulmányait.

Kaáli professzor lokálpatriotizmusát és társadalmi közéletiségét jelzi az is, hogy a Nagy Sándor Úszó Emlékverseny egyik legjelentősebb magánszponzora és természetesen sportemberhez méltóan részt vesz ezeken a versenyeken is. Egész életvitele, emberi habitusa, nyitottsága, önzetlensége példaértékű, kiválóan szimbolizálja, hogy a sikeres emberek nem felejtik el sikereik bölcsőjét. Kaáli Nagy Géza professzor ízig-vérig orosháziként hirdeti szeretett városát.

Az Orosháza Város Díszpolgára kitüntető cím adományozásával, mely a várost köszöntő ünnepségen történt, Orosháza Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2010-ben dr. Kaáli Nagy Géza professzor eddigi kiemelkedő munkásságát kívánta elismerni.

Rajki László

Rajki László, szobrászművész.
Rajki László, szobrászművész.

Rajki László

Születési dátum: 1939
Kitüntetés éve: 2002
Foglalkozás: szobrászművész

Szobrászművész, több országos szakmai és pályázati díj birtokosa, Orosháza díszpolgára.

Rajki László szobrászművész 1939. január 22-én született Orosházán, a Nefelejcs utca öt szám alatt. Lehet a szám nem is fontos, hiszen az utca is elég kicsi, inkább a hovatartozás az, ami számít. Édesapja asztalosmester volt, nagyapja pedig fúró-faragó-olvasgató ember. „Bennem vannak mindketten” – vallja önmagáról a művész. Otthon apja műhelyében szokott hozzá a szerszámokhoz, tanult meg az anyaggal bánni. Apja később mondogatta is, hogy benne egy kiváló asztalos veszett el.

Rajki László a hatodik, a legkisebb gyermek volt a családban. Általános és középiskoláit Orosházán végezte. Az általános iskolai rajzot Kerti Károly tanár tanította, akinek legendássá vált városi képzőművészeti körében jó társaság jött össze tehetséges fiatalokból. Rajki László is itt kezdte i „szakmát,” mely végül rabul ejtette. A kör másik vezetőjétől Rajki József szobrásztól – távoli rokonától – kapta az első leckéket mintázásból, formázásból.

Az általános iskola elvégzése után a képzőművészeti középiskolába szeretett volna kerülni Budapestre. Mivel oda nem nyert felvételt, az orosházi mezőgazdasági technikumba iratkozott be, ott is érettségizett 1956-ban. Érettségi után, első elhatározása szerint, festő akart lenni.

A Képzőművészeti Főiskolára 1957-ben került be. Tanulmányait Kádár György festőművész osztályán kezdte meg, majd két év után mégis a szobrászat mellett döntött. A harmadik évtől átiratkozott Mikus Sándor szobrász osztályába. A Képzőművészeti Főiskolát szobrász-főtanszakon, Mikus Sándor növendékeként végezte. 1962-ben szerzett szobrász és rajztanári diplomát. Rajki László 1968-ban három éves Derkovits ösztöndíjat kapott.

1969-ben Budapestről a Lehel úti kollektív műteremből pályázat útján került a szentendrei új művésztelepre, azóta is ott él és alkot. Ezt a váltást ő maga így fogalmazta meg: „Őseim a városalapító kis csapattal jöttek Zombáról-Orosházára, 1744-ben. Mindenki ott maradt. Én Szentendrére jöttem, mert jöhettem, de sora van ennek is…”

Rajki László 1962 óta tagja a Művészeti Alapnak, illetve utódjának a MADE-nak. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének pedig 1964 óta. Ugyancsak 1964-től vesz részt rendszeresen országos kiállításokon. Rajki László sokoldalú művész; farag márványba, mészkőbe, vés fába, önt ólomba vagy bronzba. Nem marad le egyetlen lehetőségről sem, amely képes az emberi szándékot, az emberi gondolatot, az ember érzéseit megjeleníteni. Olyan művész, aki szereti azt, ha számon kérik tőle a mű és az ábrázolt valóság hasonlóságát. Rajki László művészi ars poeticája is ehhez igazodik: „Alkotok, ahogy az eszem és szívem diktálja, és úgy, ahogyan a legtöbben megértenek. Ez a legfontosabb számomra.”

Müveivel országos tárlatokon (1964-2001-között) csoportos kiállítás keretében, 42 alkalommal szerepelt (a Műcsarnokban 10, az Ernst Múzeumban 6, a Magyar Nemzeti Galériában 4 tárlaton).

Pest megyei tárlatokon (1971-2000 között) tíz alkalommal állított ki. Ott volt műveivel a Dunakanyar nyári tárlaton. (Esztergom, 1980.)

Külföldi csoportos kiállítások színhelyei: (1972-1993.) Moszkva, Omszk, Kuusankoski, Delmenhorst, Meiningen és Szöul.

Egyéni kiállításai voltak (1972-2001): Szófiában, a Magyar Intézetben. Országszerte 30 alkalommal, ebből négyszer Orosházán.

Rajki László szeret pályázatokon résztvenni. Csaknem mindenütt ott van, ahol munkát kínálnak, ahol a munka kínálja önmagát. („Galánta” c. szobra 1974 óta a szlovákiai Moravany egyik terét díszíti.)

Számos köztéri és beltéri szobra áll az ország különböző helyein Nyíradonytól-Dunaújvárosig. A legtöbb talán Békésben, a szülőföldön. „Ma szobrot állít Petőfinek Orosháza” hangzott el az avató beszédben 1987. március 15-én Rajki László Petőfi szobra előtt. A szobor tiszteletére másfajta emlékező sorok is születtek: „…íme, előttetek a bizonyosság: /kősejtekbe ágyazott tekintettel / malaclopót markoló kézzel, / megérkezett hozzátok Petőfi…” Rajki László nemcsak alkotásaival van jelen Orosházán. Ha Orosházára jön, hazajön! Nem tud, és nem is akar elszakadni Orosházától, a gyermekkorától, az emlékektől. A város, az alföldi vidék a feltöltődést, az erőmerítést jelenti számára.

Évekig járt le Gyopárosra, hogy az általános iskolások képzőművészeti táborában – mint a tábor művészeti vezetője – a szobrászat rejtelmeibe vezesse be a tábor lakóit. A táborozásokat a gyermekek alkotásaiból rendezett kiállításokkal koronázták meg. Az egyik kiállítási fotón (a tizenharmadikon), Rajki László spanyol, finn és magyar gyermekek társaságában látható.

A Köröstáj-Napok 25. évfordulójára készített érméje a bizonyossága annak, hogy sok éven keresztül ő maga is járta Békés megyét, ahol gyakran vett részt szobraival kiállításokon.

Rajki László alkotásainak szakszerű felsorolását csak egy katalógus keretein belül lehetne elvégezni…

Az ország területén hat figurális köztéri szobra áll. Továbbá: tizennyolc köztéri portrészobra, illetve emlékműve. Közintézményekben – itthon és külföldön – tizennégy beltéri szoborportréja található. (Kassán 3, Bécsben, Gyergyószentmiklóson és Zilahon egy-egy.)

Világháborús emlékműből hetet, síremlékből hatot készített saját kivitelezésben. Számos portré, kisplasztika és érme került ki alkotó keze alól. Kisplasztikái megtalálhatók hazai közgyűjteményekben, intézményeknél, magángyűjtőknél és külföldön is. (Németországban, az USA-ban, Oroszországban, Skandináviában.) Három pályázat-nyertes emlékpénz veret igazolja sokoldalú művészi munkásságát. Az általa alkotott emléktáblákból, emlékkövekből kilenc került elhelyezésre.

Rajki László szobrászművész Orosháza város részére készített munkái (1966-2001)

Portrék kül- és beltérben: 7, síremlék: 2, emléktábla: 5, a Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola relief-sora. Öntött érmék és veretek bronzból: 24 darab. Közöttük: dr. László Elek, Darvas Irodalmi Emlékdíj, Orosháza Városért, Orosháza Sportjáért, Kossuth Emlékérem… Vert érmek: Juhász Balázs (1986); Darvas József (1987), Eötvös József (1988), Áfész Emlékérem (1989), Justh Zsigmond (1994), Orosháza 250 éves (1994), Táncsics Gimnázium Emlékveret (1998), Orosháza Millenniuma (2001).

Orosházán, 2000. augusztus 20-án, zászló és szoboravatás volt a Győry Vilmos téren. Rajki László nagyszerű Szent István szobrát a magyar millennium évében, a magyar államiság és Szent István királyunk napján avattuk fel. A szobrot dr. Ligetvári Ferenc, Fetser János, dr. Dancsó József, dr. Varga István, dr. Vastagh Pál és maga az alkotó, Rajki László leplezték le.

A szobrász ritkán szólal meg saját szavaival, hagyja, hogy a szobor szóljon helyette. Ez alkalommal a művész mégis megszólalt és elárult néhány titkot a „mesélő szoborról,” majd arra kérte a jelenlévőket, miután a városvezetés már átvette, a város népe is vegye át tőle a szobrot.

Rajki László kiemelkedő művészi munkásságát, 2002. április 24-én, a városalapítás évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen, Orosháza Város Képviselő-testülete az Orosháza Város Díszpolgára kitüntetés adományozásával ismerte el.

Sápi Lajos

Sápi Lajos
Sápi Lajos

Sápi Lajos

Születési dátum: 1947
Kitüntetés éve: 2000
Foglalkozás: az orosházi Guardian Hunguard és a németországi Guardian Flachglas ügyvezető igazgatója

A Magyar Köztársasági Érdemkereszt arany fokozatának kitüntetettje (1998), Orosháza díszpolgára.

Sápi Lajos 1947-ben született Nádudvaron, Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetemen 1971-ben szerzett kohómérnöki oklevelet. A Műszaki Egyetem elvégzése után, a salgótarjáni üveggyárban művezetőként kezdett dolgozni. Később előléptették beruházó mérnökké, majd gyáregységvezetővé.

1982-ben lett az akkor állami tulajdonban lévő Üvegipari Művek műszaki vezérigazgató-helyettese. Ebben a beosztásában ismerte meg Sápi Lajost a Guardian cég tárgyaló képviselete. Sápi Lajosnak kiemelkedő érdeme van abban, hogy a Guardian Industries 1988-ban létrehozta vegyes vállalati formában – az Üvegipari Művekkel – a Hunguard Float-Üveg Kft.-t, melynek 1989 februárjától ügyvezető igazgatója. Sápi Lajos vezetésével a Guardian Hunguard meghatározó munkahelyteremtő vállalat, s mint referencia is nagy értékkel bír.

Sápi Lajos a Guardian magyarországi (orosházi) és németországi float gyárainak az ügyvezető igazgatója. Összességében több mint 600 alkalmazottért és két sokmillió dolláros float-üveg-gyár tevékenységéért felelős.

A Guardian Industries tulajdonosa, William Davidson 1988-ban: „Az év alkalmazottja” kitüntető címet adományozta Sápi Lajosnak. A kitüntető cím odaítélésének indoklásában elhangzott: „Már a puszta tény, hogy egy magyar Németországba megy egy gyár beindítására, majd azt úgy üzemelteti, hogy az a vállalat egyik leghatékonyabb üzeme lett, elismerést érdemel.”

Sápi Lajos kiemelkedő gazdasági tevékenységét, 2000. április 2l-én, Orosháza újratelepítésének 256. évfordulója tiszteletére tartott ünnepségen, Orosháza Város Önkormányzata az Orosháza Város Díszpolgára megtisztelő cím adományozásával ismerte el.

Sápi Lajos válaszbeszédéből: „Megtisztelő volt számomra ez a kitüntetés. Erőt ad arra, hogy ezen a vonalon kell továbbmenni. Munkámban elért eredményekhez nagyban hozzájárult az, hogy a cégen belül jól reagáló, törekvő gárda dolgozik.”

Szokolay Sándor

Szokolay Sándor, zeneszerző.
Szokolay Sándor, zeneszerző.

Szokolay Sándor

Születési dátum: 1931
Kitüntetés éve: 2007
Foglalkozás: zeneszerző, a Magyar Kodály Társaság elnöke (1978), a Fészek Művészklub alelnöke (1980), a Magyar Művészeti Akadémia tagja (1992)

Ősei az 1760-as évektől folyamatosan Orosházán éltek. Édesapja éppen Kunágotán vállalt munkát, amikor is ott, 1931. március 30-án megszületett fia. A család hamarosan visszaköltözött Orosházára, a zeneszerző itt járt általános iskolába, gimnáziumba, majd a Békés-Tarhosi Ének és Zeneiskola növendéke lett 1947-től. Zenei pályája töretlenül ívelt, 1957-ben fejezte be tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakán, Szabó Ferenc és Farkas Ferenc tanítványaként.

A Magyar Rádió zenei lektora és szerkesztője volt 1961-ig. Közben már 1959-től a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán tanított. 1994-ben történt nyugdíjazásáig egyetemi tanár, professor emeritus volt. Négy fiú és egy leánygyermeke szintén a zenei pályát választotta. Öt szerzői lemeze jelent meg mindez idáig.

Nemzetközi elismertséget hozott operái: Vérnász (1964), Hamlet (1968), Sámson (1973), Ecce homo (1984), Csalóka Péter (1985), a Hazának szentelt áldozat (1995), Szávitri (1999).

Jelentősek az oratórikus művei, kórusművei, hangszeres szóló és kamaraművei.

A Magyar Kodály Társaság elnöke (1978), a Fészek Művészklub alelnöke (1980), a Magyar Művészeti Akadémia tagja (1992).

Elismerései: Erkel Ferenc-díj (1960., 1965.), Kossuth-díj (1966), Érdemes művész (1976), Kiváló Művész (1986), Bartók-Pásztory díj (1987), Magyar művészeti díj (1993), Magyar Örökség-díj (1997). Kimagasló kitüntetése: 2001. december 1-én megkapta a Corvin-láncot, azt a kitüntetést azon személyek kapják meg, akik a nemzet szellemi életéért, kultúrájáért sokat tettek, aki emberi és művészeti tekintélyével aktívan támogatja Magyarország nemzeti-polgári kibontakozását. 2005. augusztus 20-án megkapta a Kék Szalag kitüntetést Győr-Sopron Megyétől. 2006. november 11-én Pannonhalmán Szent Márton díjat kapott. A Pannon térség egyedülálló természeti, társadalmi-kulturális adottságainak megismertetésében kifejtett emberi teljesítmény elismeréseként.

Szokolay Sándor egész életében szorosan kapcsolódott Orosházához, ma is szellemi-lelki szülővárosának tartja Orosházát. 1977-ig, amíg szülei Solymárra el nem költöztek, addig gyakran látogatott Orosházára a rokonság, barátok meglátogatása mellett az édesapja, Szokolay Bálint által alapított és ma már a nevét viselő Madrigál Kórus hangversenyeire.

A millenniumi év megnyitására, 2000. január 3-ra Symphonia Ungarorum c. szimfóniáját Nagy Gáspár versciklusára írta, melyet az Állami Operaházban mutattak be. Orosháza Város Önkormányzata felkérésére 2000. augusztus 20-án szintén a millenniumi év tiszteletére Orosházának ajánlva írta a „Jobbítsd a nemzetöt!” c. kórusművet, melynek premier elődadása 2000. augusztus 20-án Orosházán volt.

Munkásságának elismeréseként Orosháza Város Önkormányzat Képviselő-testülete a 61/2007. (III. 09.) Kt. sz. határozat alapján az „Orosháza Város Díszpolgára” kitüntető címet adományozta Szokolay Sándor részére.

Thék Endre

Thék Endre (Orosháza, 1842 – Balatonfüred, 1919).
Thék Endre (Orosháza, 1842 – Balatonfüred, 1919).

Thék Endre

Születési dátum: 1842
Kitüntetés éve: 1908
Foglalkozás: a magyar bútorgyártás egyik legnagyobb alakja

Thék Endre aki a magyar bútorgyártás egyik legnagyobb alakja volt, 1842. november 3-án született Orosházán. Édesanyja (Ursai) Urszuly Mária révén régi székely famíliából, apja Thék András oldaláról nemesi rangú iparoscsaládból származott. (Őt is András névre keresztelték.)

Dédapja nemes Thék Mihály kovácsmester, az 1700-as évek vége felé, a Vas megyei Kisnardáról (ma: Narda) jött Orosházára.

Thék Endre – és 1844-ben elhalt Márton öccse -, már egy szegény iparoscsaládba születettek bele, (apjuk: „asszonyszabó”.) Szüleik rendhagyó reverzálisa okán, az orosházi katolikus elemi iskolába jár, oda sem annyit amennyit lehetett volna, mert szülei nehéz anyagi körülmények között éltek, egy időben egymástól távol. Így tíz éves korában, Daubner Pálhoz szegődtetik asztalos tanoncnak.

Amikor 14 éves korában kitelt az ideje, megkezdte a céhlegények kötelező vándorlását, kinyílt előtte a világ. Önéletrajzában írja, hogy 1856-ban Békéscsabára, egy évvel később pedig a fővárosba megy; itt rendszeresen megfordul az evangélikus legényegyletben ahová Székács József, apja gyerekkori iskolatársa viszi. (Édesapja evangélikus volt.)

Thék erről így emlékezik meg: „Székács szeretettel igyekezett pótolni hiányos tudásomat és atyai jósággal jött segedelmemre azzal, hogy akkori segédlelkészét Győry Vilmost ajánlotta oktatómnak, aki soha meg nem hálálható jóakarattal járt el velem szemben” (Győry 1861-1862-ben volt segédlelkész Székács József mellett.)

Az egyletben franciául is tanul attól a Serly Sándor asztalostól, aki akkortájt tért vissza Párizsból. A kettős előkészület miatt, Thék két évet töltött Pest-Budán, majd Bécsbe vitte az útja. Erről az útjáról, említett önéletrajzában ez áll: „így jutottam fel Bécsbe, (?) ahol újból nehéz küzdelem várt rám.” Bécsből a francia fővárosba utazik, amely akkoriban a világ fővárosának, és a klasszikus bútorművészet fellegvárának számított.

Ezzel el is érkeztünk Thék életrajzi adatainak tisztázatlan pontjaihoz A kutató alig leküzdhető akadályokkal találja magát szembe, ha Thék életpályájának ismertetésében teljességre törekszik.

Thék Endre közel hét esztendőt töltött Párizsban, ott tartózkodásáról ugyancsak hiányos ismereteink vannak. Méltatói szerint: „Több elsőrendű asztalosnál töltött huzamosabb időt.” Thék maga is azt írja: „Nagyon jó dolgom volt Párizsban, egy elsőrangú gyár vezetője voltam.” (?)

Ráadásul, nem tudjuk pontosan mikor érkezett Párizsba, mint ahogy azt sem állíthatjuk biztosan, mikor tért onnan haza… Tudjuk, hogy Párizsban a magyar emigráció neves alakjaival tartott kapcsolatot. Források szerint: Klapka, Irányi Daniel, Simányi Ernő, Horn Ede tartozott ehhez a körhöz, később ez a lista: Kossuth Lajos nevével bővül.

Ha elfogadjuk a szakírók teóriáját, miszerint Thék 1859-1860 táján érkezett Párizsba, akkor nem lehetett 1861-1862-ben Győry Vilmos tanítványa Pesten. Mivel az utóbbi életrajzi adat látszik valószínűbbnek, eszerint Thék leghamarabb 1862-1863-ban érkezhetett a francia fővárosba.

A hézagos és bizonytalan adatok útvesztőjében arra sem találtunk konkrét adatot, hogy Thék Párizsba való távozása előtt mikor érkezett Bécsbe, s meddig maradt ott. (Feltehetően csak néhány hónapig.) Találtunk forrást, mely szerint Thék 1864 táján érkezett volna Bécsbe. (?)

Azt viszont Thék életrajzából tudjuk: „Én és több magyar fiú, akik Párizsban éltünk, az osztrák-német háború idején (1866) a magyar légióba akartunk állni.” Erre azért nem került sor, mert Kossuth figyelmeztette őket, ne a légióba menjenek, hanem haza és munkásságukkal szolgálják Magyarországot. Az intelmeket megfogadva, másokkal együtt Thék is hazatért…

De vajon mikor? Thék ugyanis 1866 után még évekig Párizsban tartózkodik. Adat van rá, hogy 1866-ban Simonyi Ernő szintén kint élő nagy hazánkfiával intézi a Párizsi Magyar Egylet ügyeit. Thék az egyletnek évekig (?) titkára- és pénztárnoka. Valószínűleg itt az egyletben ismerkedik meg Munkácsy Mihállyal is.

Már mint jól képzett asztalos, munkájával részt vesz az 1867-es párizsi világkiállításon. Erről így emlékezett meg: „Az 1867-es világkiállítás Párizsban lekötötte egész lényemet és a tárgy, amely kezem munkája volt, a kiállításon nem az utolsók közt foglalt helyet…”

Ezért nem állja meg helyét az a feltételezés sem, miszerint Thék a kiegyezés előtt – vagy annak hírére -, tért volna haza Párizsból. Különben is, eredeti tervei szerint Thék Párizsból Amerikába készült. Valószínűbbnek látszik azt a feltevést elfogadnunk, hogy a porosz-francia háború idején (1870-1871) támadt bizonytalanságok miatt tért haza, ez a dátum esik közelebb 1872-ben történt budapesti műhelyalapításához is. Thék hazatérése után pénz híján, munkát keres a fővárosban. Az Üllői úton egy eléggé furcsa nevű „Bútorkézműzeti” Gyárban az üresedésben lévő művezetői állásra jelentkezett, de a tulajdonos, Tauszig József, bizalmatlanul fogadta a messzi földről jött asztalossegédet és nem alkalmazta. Így a Józsefvárosban Thék maga alapít műhelyt, amely hamarosan nevet szerez neki, meg pénzt. (1872-ben már ott van munkájával a kecskeméti országos kiállításon.)

1885-ben megvásárolja Tauszig József üzemét, (ahonnan annak idején eltanácsolták.) Kiváló szorgalmával, tehetségével, ízlésével ebből az üzemből teremtette meg Thék Budapest első modern bútorgyárát és lett egyik első iparosa az országnak. Thék tehát – írja Gelléri Mór (Ipartörténeti vázlatok, 1906.): „Az első kézműves-asztalos Magyarországon, ki telepét gőzerőre rendezte be, s a legkitűnőbb segédgépekkel látta el…” Munkáival méltán keltett feltűnést a különböző kiállításokon. Az 1867 és 1905 között megrendezett hazai és nemzetközi kiállításokon nyert plakettjei, érméi közül 12 darabot az orosházi múzeumban őriznek. Az 1890-es években zongoragyártásra is berendezkedett, a Thék zongora ma már keresett ritkaság.

Thék Endre kivételes tehetségét európai rangját igazolják többek között: Az Országház ma miniszterelnöki rezidenciának használt részeinek berendezései, az Operaház berendezése, illetve a századelőn átépülő Várban a kazettás és gazdagon bútorozott Szent István terem, amelyet – végleges helyére való felállítása előtt – bemutattak Párizsban, az 1900-as világkiállításon. Thék erre a világkiállításra már zsűritagként érkezett. (A Szent István terem berendezése Budapest ostromakor, elpusztult.)

Thék sikerei közepette sem feledkezett meg szülőhelyéről, neki köszönhetően az országban elsőként Orosházán jött létre a tanoncok teljes ellátását biztosító otthon. Thék 1900 novemberében az Előd utcai Kocsis-féle házat vásárolta meg erre a célra. A rossz állapotban lévő házat az otthon céljainak megfelelően felújították. (Ma már nem áll az épület.)

Thék Endre alapító levele a következőképpen szól:

„Alulírott Thék Endre a mai napon Orosházán, IV. kerület 404. sz. alatt létező saját nevemre írt házat, valamint annak minden kiegészítő ingóságát, mint az „I. Ferenc József Tanonc Otthon”-t, a mai napon Orosháza nagyközségnek, illetve a Magyar Királyi Ipar- és Kereskedelmi Minisztériumnak ajándékozom díjtalanul azon világos kikötéssel, hogy úgy az ingatlan valamint annak minden kiegészítő része csakis Tanonc-Otthonnak használható fel.”

1902. október 30-án kelt az alapító levél, a község képviselő testülete november 25-én rögzítette jegyzőkönyvbe az elfogadást. Békés vármegye törvényhatósága 1903. február 28-án hagyta jóvá.

Az 1902/03 tanévben fogadott először tanoncokat az otthon. Fenntartására 2000 korona államsegélyt kaptak. Thék Endre 10.000 koronás alapítványt tett, további négy alapítványtevő, összesen: 2200 koronával járult hozzá az otthon működéséhez.

Kevés olyan szülötte van Orosházának akit, az ipar terén tett jeles szolgálataiért ilyen szépszámú, magas kitüntetésben részesítettek volna, mint Thék Endrét.

A kitüntetések felsorolása:

  • A Ferenc József-rend Lovagkeresztje
  • A koronás arany érdemkereszt (1883)
  • A III: osztályú Vaskorona-rend (1896)
  • A francia Becsületrend Lovagkeresztje (1900)
  • A belga Lipót-rend Lovagkeresztje (1906)
  • Az olasz Korona-rend Tiszti keresztje (1907)
  • A román Csillagrend középkeresztje (1907)
  • Az olasz királyi ezüstérem (1912)

I. Ferenc József Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával 1908-ban Thék Endrének, az ipar terén szerzett érdemeinek elismeréséül (elsőként a kézművesek osztályából), a magyar királyi udvari tanácsosi címet adományozta. (A hivatalos értesítést, Kossuth Ferenc akkori Kereskedelemügyi miniszter szignálta.) Így lett a hajdani szegénysorsú orosházi asztalos tanoncból, „méltóságos asztalos.”

Thék Endre 1918-ban tett alapítványa:

Thék Endre Orosháza díszpolgára, ötvenezer koronás alapítványt tett Orosháza községnél, az alábbi kikötéssel: „Elsősorban Orosháza iparosainak hadiárvái részesüljenek támogatásban, hogy az orosházi Ferenc József Tanoncotthonban nyerhessenek az ipari pályára kiképzést.

Ha ilyenek nem volnának, másodsorban következnek a harctéren elesett közhivatalnokok fi-árváinak segélyezése, ugyancsak ipari pályán való képzés tekintetében. S ha ilyenek sem volnának, az orosházi polgárok gyermekei közül a hadiárvák segítessenek valamely iparág elsajátítására.

Ha a hadiárvák ügyeiről gondoskodó bizottság ilyeneket sem találna, akkor az összeg kamatain az Orosházán létesített földmívés iskolában képeztessék ki arra érdemes hadiárva, ha majd Isten jóvoltából már hadiárvák nem lesznek, a közárvák nevelésére használtassák fel a kamat az előbbi kikötések figyelembe vétele mellett.”

Thék Endre 1897-től haláláig az ipartestületeket összefogó Országos Iparegyesület alelnöke; a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke, 1898-tól az orosházi Ipartestület dísztagja.

Az ő nevéhez fűződik az első Tanoncszövetség megalakítása is. Thék Endre főként a tanoncoktatásról és a kézművesipar fejlesztéséről írt a szakma öntudatát erősítő cikkeket, amelyek a Magyar Iparban jelentek meg.

Thékről – mint nagyiparosról -, a korabeli sajtóban nem csak méltatások láttak napvilágot. Az Asztalosok Szaklapja például, 1892-től kezdve több cikkben is támadta Thék Endrét. Az első világháború és a Tanácsköztársaság nehéz időket hozott Thékre. Üzemét lefoglalták, el kellett hagynia a fővárost.

Így történt, hogy az idős betegeskedő „Thék Endre, volt budapesti lakos, Balatonfüreden, 1919. évi június hó 8. napján végrendet hátrahagyása mellett halt meg…”

Sajnálatos tény, hogy az 1925-től megjelenő lexikonok téves adatai nyomán, munkáságának méltatói Thék halálozásának helyéül, ma is Budapestet jelölik meg…

Közel három évtizeddel Thék Endre halála után 1947-ben, Orosháza Város képviselőtestületének tudomásárra jutott, hogy Thék özvegye súlyos anyagi nehézségek között él Budapesten. A város vezetése úgy döntött, hogy Orosháza volt jótevőjének özvegyét nehéz helyzetében támogatni kívánja.

Az erről szóló előterjesztést a képviselőtestület vita nélkül, egyhangúlag elfogadta.

A határozat értelmében, 1947 március elsejétől kezdődően, (az akkori VIII.f.o.3.fok.) szerint járó teljes nyugdíj 50%-ának megfelelő összegű járadékot állapítottak meg, Thék Endre özvegye részére.

Thék Endrét Orosháza díszpolgárává választja

Az orosházi Ipartestület 1908. november 23-án tartott elöljárósági gyűlése egyhangú határozatából – és Orosháza mintegy 650 önálló iparosa nevében -, azzal a kéréssel járul Orosháza polgári község Képviselőtestülete elé, hogy Thék Endrét Orosháza szülöttét, „a magyar nemzet nevének hírnevet és dicsőséget szerzett nagyiparost helyi ipari életünknek igazi jótevőjét díszpolgárai sorába iktatni szíveskedjék.”

A többoldalas jegyzőkönyv rámutat, milyen nagy jelentőséggel bírt a Thék Endre által rendezett 1889. évi nagy helyi ipari kiállítás Orosháza számára. Kiemeli, hogy Thék Endre: „…Az iparos ifjúság örök hálájára és Orosháza község hírnevének gyarapodására itt létesítette az I. Ferenc József Tanonc Otthont.”

– A Thék által 1902-ben Orosházán létesített bentlakásos tanoncotthon, amelyben 15 szakmát oktattak, első ilyen intézménye volt az országnak. – Az elöljárói tanács őszinte örömmel támogatta az ipartestület indítványát. A képviselőtestület úgy az ipartestület kérvényében előadottakhoz, valamint az elöljárói javaslathoz is „nagy lelkesedéssel” hozzájárult, s 1908. december 2-án tartott közgyűlésében Thék Endrét községünk szülöttét, büszkeségét és jótevőjét, a magyar iparügy fellendítése körül szerzett érdemeiért, hálás elismerésül Orosháza község díszpolgárává egyhangúlag megválasztotta.

Thék Endre – éppen ebben az időben -, az orosházi iparosokat gépvásárlási akcióval (ez akkor kampányszerűen folytatott állami iparfejlesztési akció keretében történt), is segítette. Közbenjárására: 43 fő, 56.800 korona értékben vásárolhatott gépeket ötéves kamatmentes hitelre.

Az orosházi kiállításon bemutatott munkagépek megvásárlásának lehetőségeiről Thék, 1909. január 12-én tartott tájékoztatót az iparosoknak Orosházán. „Az értekezlet folyama alatt tisztelgett Orosháza község küldöttsége Thék Endrénél, Horváth József bíró vezetése alatt, hogy üdvözöljék mint Orosháza díszpolgárát. Torkos Kálmán főjegyző addig is, míg a díszpolgári oklevelet átnyújthatják Théknek, üdvözölte őt a község nevében itt időzése alkalmából.”

Thék Endre még a hó folyamán, meleghangú levélben köszönte meg az orosházi képviselőtestületnek, hogy őt községe díszpolgári címmel tisztelte meg. Thék Endrét egy befutott életpálya csúcsán érte szülőhelyének megbecsülése.

A díszoklevél átadására 1909. május 9-én került sor, amelyre Thék Endre leutazott Orosházára. A kitüntetettet az Alföld Szállóban lévő szállásán Horváth József bíró vezetésével, öttagú küldöttség kereste fel.
Thék Endrét mint a község díszpolgárát, – amikor a küldöttség élén a községházához megérkezett -, lelkes éljenzéssel fogadták. Ezt követően a tanácsterem előtt felállított díszsátorban nagy közönség előtt, Torkos Kálmán főjegyző a grafikus-művészet és a könyvkötészet remekének számító oklevelet, az eseményhez méltó ünnepi beszéd kíséretében nyújtotta át az ünnepeltnek. – Thék Endre válaszbeszédében meghatott szavakkal mondott köszönetet szülőhelyének, a megtisztelő kitüntetésért.

Az orosházi Ipartestület 1913. februárjában az iránt nyújtott be kérelmet az elöljárósághoz, hogy a Templom utcát, ahol az Ipartestület székháza van; Orosháza jeles szülöttéről, az Ipartestület dísztagjáról, Orosháza község díszpolgáráról, Thék Endréről kéri elnevezni.

Mivel az elöljáróság az ipartestület kérelmét pártolólag terjesztette elő, azt a képviselőtestület egyhangúlag elfogadta, és kimondta: „Az eddigi Templom utcát, Thék Endre utcának nevezi el.” A határozatról az ipartestületet, és Thék Endrét levélben értesítették.

Így történhetett meg, hogy Thék Endréről – még életében -, utcát neveztek el Orosházán. Hagyatékának egy része a helyi múzeumban található. Thék Endrének az a „jól sikerült és szép kivitelű arczképe”, amelyet a községnek díszpolgárrá avatása után, 1909 júliusában megküldött három ugyancsak nagyméretű róla készült olajportré társaságában, a múzeum raktárában pihen. (Az ajándékba kapott Thék portréról annak idején a „határoztatott, hogy a tanácsterem ékéül függesztessék ki.”) A szóban forgó kép aláírása: Kis-Nárdai Thék Endre asztalosmester m. kir. udvari tanácsos.

Thék Endréről a múzeum állandó kiállításán szép anyag tekinthető meg, melyet egy róla készült fotó egészít ki. A Thék-bútorok nagy gyűjteményét az Iparművészeti Múzeum őrzi Budapesten.

Thék Endre emlékének máig ható megbecsülését jelzi, hogy Orosháza Város Önkormányzata, Thék Endrének, Budapesten a Fiumei úti nemzeti sírkertben lévő nyugvóhelyét 1994-ben, újabb 25 évre megváltotta.

Díszoklevél

Orosháza község elöljárósága ezennel tudtul adja mindazoknak, a kiket illet, hogy Orosháza község képviselőtestülete 1908. évi deczember hó 2-án tartott közgyűlésében.
Thék Endre községünk szülöttjét a magyar iparügy fellendítése érdekében kifejtett országos tevékenysége, községünk fejlődése és helyi ipari munkásaink irányában folyton tanúsított nagy áldozatokra kész állandó és eredménydús működéséért Orosháza Község díszpolgárává választotta, minek hiteléül állítottuk ki és láttuk el a község pecsétjével ezen oklevelet.

Orosháza, 1908. deczember 2.

Torkos Kálmán, főjegyző

Horváth József, bíró

 

Zatykó Sándor

Zatykó Sándor, kertészmérnök-tanár (Orosháza, 1897 – Budapest, 1981).
Zatykó Sándor, kertészmérnök-tanár (Orosháza, 1897 – Budapest, 1981).

Zatykó Sándor

Születési dátum: 1897
Kitüntetés éve: 
Foglalkozás: kertészmérnök-tanár

1996-ban a díszpolgári címet Orosháza Város Képviselő-testülete 18/1996.(11. 8.) K.t. számú határozatával néhai Zatykó Sándor-nak ítélte oda.

Zatykó Sándor Orosházán született 1897. március 17-én. A polgári iskolát Orosházán végezte, majd a tordai kertészképző szakiskola befejezése után a magyar királyi kertészeti tanintézetben (a mai Kertészeti Egyetem elődintézményében) okleveles műkertészi diplomát szerzett.

Ezt követően tanársegédként az intézet alkalmazásában maradt. Ebben az évben (1919) mint a kertészeti alkalmazottak országos szövetségének elnöke is tevékenykedett. 1919-es magatartása miatt állásából elbocsátották.

1922-től az ikervári hadiárva intézet kertészeti intézője. Innen 1924-ben került vissza Orosházára, előbb mint a Felsőmezőgazdasági iskola óraadó majd kinevezett tanára, később jogutódjában a Mezőgazdasági Technikumban, 1949-től a Táncsics Gimnáziumban tanított. Mint tanár, több ezer diákjának adta át a magyar föld és gazdálkodás szeretetét. 1927-ben elsőként az országban hasznosította a talajvizet a zöldségtermelésben. Ő volt az úgynevezett csőkutas öntözés elterjesztője.

Páratlan munkabírású ember volt, 1932-ben például iskolai munkája mellett az Okleveles Műkertészek Országos Egyesületének választmányi tagja, az iskolánkívüli népművelés egyik legaktívabb előadója. Féja Géza már 1937-ben azt írta róla Viharsarok c. könyvében, hogy addig közel 1000 előadást tartott Orosháza és környéke gazdatársadalmának.

Megalapította a vidék sajátságos gyümölcskultúráját, a fajták egész sorát honosította meg. Országos hírű gyümölcsnemesítőként több alma, körte és őszibarack fajta termelés-technológiáját dolgozta ki.

A háború után is komoly erőfeszítéseket tett a Kert-Magyarországért és a dán mintájú szövetkezeti termelés megvalósításáért. Nagy elméleti tudását összekötötte a gyakorlattal, szoros kapcsolatban állt az ország legnevesebb kertészeivel, gyümölcstermesztőivel.

1952-ben meghívták Gödöllőre tanszékvezető egyetemi tanárnak. A felkínált katedrát nem fogadta el, mert nem értett egyet az akkori kormány szövetkezeti politikájával.

Élete utolsó szakaszában az orosházi Új Élet Tsz-ben tevékenykedett. Itt létesíthetett összehasonlító és honosító kísérleti telepet. Kemény munkával elérte, hogy a kezdeti 10 holdas telepből 1964-re 110 holdas gazdaság lett, ahol közel ezer parcellán folytatta a búza, kukorica, lucerna honosítási kísérleteit. 1965-ben megindította a termelőszövetkezet gyümölcsfaiskoláját is.

Korábban Gyopároson Zatykó Sándornak is volt kiváló faiskolája, de faiskolai engedélyét 1962-ben, véglegesen visszavonták. Zatykó Sándor munkásságával jelentősen hozzájárult Orosháza korszerű kertkultúrájának kialakulásához. Életében egyetlen jelentős kormánykitüntetést kapott. (?)

Budapesten halt meg, halála után Mohácsy-Mátyás díjjal jutalmazták. Orosháza díszpolgára kitüntetését fia, ifj. Zatykó Sándor vette át.

 

Orosháza Város kitüntetettjei

Orosháza Város Önkormányzata képviselőtestületének döntései értelmében a következő díjakat, kitüntetéseket hozta létre:

  • Orosháza Város Díszpolgára
  • Orosháza Városért
  • Orosháza Város Sportjáért
  • Fehér J. István és Flór László Örökös Vándordíj